A karmester szeretője egy nő vallomása arról, hogy nemcsak, hogy egy házas férfi szeretője, de ez ráadásul jó is neki.

Az egyén képes túllépni a mesterséges nemzeti ellenségeskedésen – mintha ezt üzenné nekünk Ozon filmje.

Az előadás magját a részvevőkkel készített interjúk jelentik, a Holdkő valódi lényege azonban a színészek saját vallomása.

Nem gondoltuk volna, hogy egy fiatal lány testének látványa ennyire nyomasztó is lehet.

Már a címet sem értem...

Alig több mint két év alatt kétszáz előadás, kétszázezer néző – és jegyet továbbra is csak nehezen lehet kapni. De miért?

Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy Rejtő Jenő történeteit és stílusát nem lehet normálisan feldolgozni.

A Kör jó példa arra, mi lesz belőle, ha közepes alkotók kezébe kerül egy olyan súlyos téma, ami minimum egy Orwell-szintű írót igényel.

Hiába vetkőztették le a vetkőzésfóbiás színésznőt, a film nézhetetlen lett.

Vidnyásznky, ha nem NER-kompatabilis nemzeti szentélyt, hanem színházat akar csinálni, jelentős dolgokat tud letenni a színpadra.