A Kör jó példa arra, mi lesz belőle, ha közepes alkotók kezébe kerül egy olyan súlyos téma, ami minimum egy Orwell-szintű írót igényel.
Orwell disztópiája, az 1984 nagy karriert futott be 1948-as keletkezése óta: a mindent látó Nagy Testvér nemcsak filozófusok elmélkedéseinek lett tárgya, de a popkultúra legmélyebb bugyraiba is leereszkedett egy azonos nevű valóságshow révén. A Kör című film lényegében egy sajátos valóságshow története, de egy Orwell-féle negatív utópia lehetőségét is felveti. Felveti, ugyanakkor ki nem dolgozza, inkább csak jól ismert paneleket rakosgat egymás mellé, és végül egy, az utolsó kockáig hiteltelen gagyiba fullasztja az egyébként jóval többet ígérő sztorit.
Főszereplőnk egy huszonéves lány, Mae (Emma Watson), akiről túl sokat nem tudunk meg: szüleivel él, apja szklerózisos, szeret kajakozni, tragacs autóval jár és van egy nem igazán definiált kapcsolata a kedves fiúval a szomszédból, aki szarvasagancsból készít csillárokat. Na meg van egy barátnője, aki elintéz neki egy állásinterjút a Kör (Circle) nevű cégnél, ahova aztán annak rendje és módja szerint be is kerül, és nem győz csodálkozni, hogy mennyire szuper állást kapott. A cég egyébként sok mindennel foglalkozik, de legújabb innovációja egy minikamera, amelyet nagy tételben bárhova le lehet tenni, és máris nulla-huszonnégyben látható az egész világ.
Ezzel az orwelli negatív utópia már adott is, innen kezdve az a kérdés, vajon Mae melyik oldalra áll: fölismeri a benne rejlő és a film által nem is titkolt veszélyeket, vagy lelkesen fogadja, hogy minden, így ő maga is privát szféra nélküli megfigyeltté válik. Csakhogy Mae, épp ebben a kérdésben nem dönt, pontosabban egyszer így látszik dönteni, másszor meg úgy, amit a film lélektanilag egyszerűen képtelen igazolni – igaz, nehéz dolga is lenne vele. Miután a lány már sejtheti, mire megy ki a játék – hiszen maga a tervező mondja el neki, milyen fegyverré vált mások kezében az, ami egykor jó ötletnek tűnt –, egyszerűen fogja magát, és egy egyszemélyes reality-show főszereplőjeként élete minden percét (a mosdóban töltött három perceket és az alvás óráit kivéve) közszemlére teszi több millió követője előtt.
Mae karakterének hitelesítésében Emma Watson sem segít, aki ékes bizonyítéka annak, hogy gyerekszínészből nem föltétlenül lesz felnőtt színész. A filmet színészileg Tom Hanks igyekszik megmenteni, aki természetesen itt is Tom Hanks, és legalább egy értelmezhető karaktert tud kiformálni a showmanként sem utolsó céges guruból, aki nem mellesleg erőteljesen pályázik az orwelli Nagy Testvér szerepére.
A Kör jó példa arra, mi lesz belőle, ha közepes alkotók kezébe kerül egy olyan súlyos téma, ami minimum egy Orwell-szintű írót igényel. A blockbusteresített Nagy Testvér-disztópia egyetlen tanulsága: ne kamerázd be a szüleid hálószobáját, ha neked köszönhetően a fél világ őket figyeli, mert nem csak te fogod látni, amit nem szeretnél.
