A III. Richárd esetében nem minden esetben találkozik Shakespeare darabja és a rendezői koncepció – de azért jó nézni.
Még egy kicsit a Retromadárról, mert érdemes. A szakmai beszélgetésen egy hozzászóló nézőtől megkapták az alkotók azt a kritikát, miszerint csupán felszínesen szórakoztattak, idealizálták a panel-létet, nem törődve Ceausescu diktatúrájával, satöbbi. Ezzel az erővel azonban a Csinibabától a Csocsóig számos nevettető előadás kaphatná meg ezt a kritikát, miközben többük (egyik) célja épp az, hogy iróniával vagy akár groteszk eszközökkel figurázzák ki azt a rendszert, melynek árnyékában azért képesek voltak tömegek olykor boldogan, olykor keserűen, de azért megélni a maguk mindennapjait.
III. Richárd (fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)
Ezzel együtt annak alighanem van alapja, hogy Radu Afrim író-rendező ezúttal mindenáron a maga nézőpontját, a maga történetét akarta elmesélni. Ugyan az előadás, mind a hallott humor, mind a látottak alapján tökéletes arányérzékkel kerül el mindenféle negédes, szirupos nosztalgiát, visszaemlékezve a látottakra tényleg tapasztalhatunk némi „kényszeres személyességet” – ez persze nem von le semmit az előadás remekségéből. A legjobban talán Keresztes Attila, a társulat egyik vezetője fogalmazta ezt meg: „kellemes öncélúság” – mondta.
Ez a kifejezés jutott aztán eszembe este ifjabb Vidnyánszky Attila III. Richárdját nézve. Az egyébként összességében értékes, ötletgazdag, ám az előző évadbeli Liliomfihoz képest kevésbé átütő előadás a zenei betétek, a látványelemek többsége és Vecsei H. Miklós lendületes, gegekkel teli szövege révén fiatalos, lendületes, és Trill Zsolt játékának köszönhetően emlékezetes is.
Ugyanakkor, bár a színészek találkoztak a darabbal és az előadással, például a már említett Liliomfival ellentétben ezúttal nem találkozott teljes mértékben Shakespeare és a koncepció. Az ötletek olykor idegennek, olykor érthetetlennek hatnak. Még ha a fő elemeknek, mint például a villanyoszlop, vagy épp a leengedett korona, értjük és látjuk a helyét és értelmét, ez nem minden gegre, ötletre, megvalósításra érvényes. Mindazonáltal jó nézni.
A Miskolci Nemzeti Színház Kivilágos kivirradtigjáról majd holnap… Az megér egy külön cikket.
