Az év utolsó előtti hónapja elsősorban kétségtelenül az oknyomzó újságírókról szól - de azért más érdekességek is akadnak.
Rachel Kushner: A Mars Klub (Athenaeum Kiadó, megjelenés: november 5.)
Romy Hall, egy kaliforniai női börtön lakója huszonkilenc éves. Harminchét év múlva, ha engedélyezik, megkezdheti a második életfogytiglant. Merthogy ennyire ítélték: „Két, egymást követő életfogytra. Meg még hat évre.” A gyerekét soha nem láthatja, nem is tudhat róla. Ez a törvényes közöny válasza San Francisco kábszeres, szexmunkás életeire. A Mars Klub lapjain egy ismeretlen világ tárul elénk, börtönfalakon innen és túl. Rachel Kushner 1968-ban született, jelenleg Los Angelesben él. A kétezres évek nagy felfedezettje, három regényét, amely díjak és elismerések sorát kapta, eddig tizenhat nyelvre fordították le.
Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk? – Útikönyv a felfordult világhoz (Libri Kiadó, megjelenés: november 9.)
– Földes András, az Index újságírója rutinmunkára indult a déli határhoz, de végül a közel-keleti háború mélyén találta magát – így kezdődik a könyv ajánlója, amin kissé, nem tagadjuk, felszaladt a szemöldökünk. Régóta követjük Földes András munkásságát, és pont a „rutin”-szó az, ami a legkevésbé jutna eszünkbe róla. Könyve, épp mint munkája, hiánypótló a magyar piacon, a magyar sajtó kapcsán. A dokumentumregény nem csak a Föld legforróbb konfliktuszónáit tárja elénk. A káosz közepén lesz érthető, miért érezzük Európában is, hogy felfordult velünk a világ. A menekültválság is csupán jel volt, hogy nagy dolgok zajlanak odakinn, amelyekbe a szerzőt kísérve most az olvasó is betekinthet. A kalandos, de minden elemében igaz történetekben felvillan még Magyarország elmúlt néhány éve, és az is, hogy mi történik az újságíróval két bevetés közt.
Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél (Corvina Kiadó, megjelenés: november 12.)
Nyáry Krisztián, aki előző gyűjteménye alapján méltán lett a magyar irodalomtörténet szerelmi szakértője – összegyűjtötte a magyar kultúrtörténet legszebb, legérdekesebb vagy éppen legfelháborítóbb szerelmes leveleit, majd mára már jól ismert stílusában megírta keletkezésük történetét is. Félénk udvarlólevél, pimasz széptevés, szemérmes viszontválasz, írásos erotika, hideg elutasítás, csalódott szakítás, könnyes búcsúlevél: minden, ami a szerelmes levél műfajába belefért 1526 és 1976 között. Csokonai Vitéz Mihály, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Nemes Nagy Ágnes, Kossuth Lajos, Örkény István, Jászai Mari, Krúdy Gyula, Latinovits Zoltán és még száz név a magyar közel- és régmúltból, akik levélben is megírták, mit gondolnak a szerelemről.
Jason Matthews: A Kreml jelöltje (Agave Kiadó, megjelenés: november 13.)
Korábban már írtunk a veterán CIA-s Jason Matthews Vörös veréb-trilógiájának első két kötetéről (itt és itt), most pedig kíváncsian várjuk a sorozat napokon belül magyarul is megjelenő záró kötetét. A történet szerint a verébből az orosz kémelhárítás vezetőjévé vedlett, Dominyika Jegorova ezredes immár több mint hét éve kémkedik a CIA-nak, ám a fülébe jut, hogy az orosz titkosszolgálat a saját vakondját készül egy magas rangú hírszerzői posztra ültetni. Ha a Kreml jelöltjét nevezik ki, az oroszok azonnal tudomást szereznek a CIA összes moszkvai ügynökének kilétéről, Dominyikát is beleértve. Dominyika versenyfutásba kezd az idővel, és beleveti magát a Kreml falai között zajló intrikákba, hogy még több titkos információt szerezzen meg Putyin legbelső köreiből, és kiderítse, ki lehet az oroszok vakondja, mielőtt még túl késő lenne. Lélegzetelállítóan izgalmas, Bécstől Hongkongon és New Yorkon át Törökországig vezető akciósorozat veszi kezdetét…
Koltai Róbert: Sose halok meg? – Az első 75 (Jaffa Kiadó, megjelenés: november 15.)
Koltai Róbertet, az egykori kaposvári színészt, több szempontból sem tudom hova tenni. Rendszeres színházlátogatóként láttam őt már vígjátékokban önmagát játszani, de pár hónapja a Katona A mi osztályunkjában megrázó drámai alakítást is bemutatott – bár a legtöbbek számára ő a filmvígjáték-főszerepeiről és rendezéseiről ismert, mégis ízig-vérig színész. Hamarosan megjelenő önéletrajzi könyvében vall a maga szokott humorával és öniróniájával, de mégis komolyan színházról, emberi-szakmai kapcsolatokról, filmekről és szenvedélyről.
Anna Politkovszkaja: Orosz napló (Athenaeum Kiadó, megjelenés: november 26.)
Anna Politkovszkaját, az egyik legbátrabb orosz újságírót 2006 őszén bérgyilkos lőtte le Moszkvában. Közvetlenül a halála előtt fejezte be mellbevágó, „testközeli” feljegyzéseit a putyini Oroszország erőszakos, korrupt valóságáról. A szerző szenvedélyes, mégis tárgyilagos krónikáját nyújtja a szabadság elvesztésének, a 2003. decemberi parlamenti választásoktól 2005 zord nyaráig, amikor az ország még nem ocsúdott föl egészen a beszláni iskolai túszdráma sokkjából. Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. Politkovszkaja története, bár nem Magyarországról szól, itthon is kiemelten érdekes lehet. (Nem csak) újságíróknak.
