Madách Imre drámáját Az ember tragédiája 1. címmel mutatja be a Vörösmarty Színház Székesfehérváron.
"Madách költeménye bibliája a Nemzeti Színháznak, amelyet örökké forgat, amelyből mindig tanul, amelyet sohasem fog teljesen kitanulni" – írta 1923-ban Hevesi Sándor a Nyugat hasábjain. Nemzeti drámánk a mi bibliánk is, hiszen rólunk szól, mindannyiunkról, emberekről, akik belakjuk a teremtett világot, alakítjuk a történelmet, jóra törekszünk, majd elbukunk, örökös harcot folytatva a bennünk lakozó démonokkal, kétségekkel.
A drámai költeményt a székesfehérvári társulat művészeti vezetői, Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba művészeti vezetők és Szikora János igazgató rendhagyó módon közösen viszik színre.
„Úgy gondoljuk, a magyar színházi életben páratlan esemény lesz a darab, különleges kulturális kaland, mely alkalmat ad magunkba nézni, összegezni a múltunkat, újragondolni a jövőnket.” – mondta Szikora János rendező, a Vörösmarty Színház igazgatója.
Ádám a teremtés kezdetétől más és más alakban jelenik meg, de alapjában véve ugyanúgy elbukik mindig, gyarló marad minden színben, mint a szintén gyarló Éva. A négy rendezőt az a felvetés is izgatja, vajon Madách Imre milyennek írná meg a többi színt és a többi színben Ádámot, Évát és Lucifert? Milyennek látná az újkori történelmet, hogyan fogalmazná meg, merre vezetné az embert saját tragédiájában?
A színház felkérésére éppen ezért négy neves magyar író Márton László, Tasnádi István, Térey János és Závada Pál „folytatja” a művet újabb színek megírásával. Az új darabot Az ember tragédiája 2. címmel a 2019/20-as évadban szintén a társulat művészeti vezetői álmodják színpadra.
A dramaturgok Perczel Enikő és Tucsni András. A szcenikáért Bátonyi György felel, melyet egy különleges kinetikus homokkal valósít meg. A jelmezeket Benedek Mari, Kárpáti Enikő, Sántha Borbála és Berzsenyi Krisztina tervezi.
