Hosszú távon azonban kockázattal sem – jöhetünk rá a pókerkirálynő önéletrajzából, melynek azonban közel sem ez az egyetlen tanulsága.
Bár a kézirat nyilvánvalóan igen sok szerkesztésen, korrektúrán ment át, azért kiderül belőle, ha Molly Bloom nem a félillegális pókerjátszmák szervezésére adta volna a fejét fiatal lányként, akár egész tehetséges író is lehetett volna belőle. Kérdés azonban, hogy talált-e volna magának az Elit játszmához hasonlóan izgalmas, rejtélyes, bennfentes témát, amely egyszerre szolgálja ki a valamennyire mindenkiben ott lapuló bulváréhséget (ki ne akarna Leonardo di Caprio vagy épp Andy Roddick titkos életéről olvasni, ha lehet?) és vezet be minket egy a póker és a kaliforniai és New York-i felső tízezer lényegénél fogva zárt, exkluzív, ám már csak a szerencsejáték-körítés miatt is izgalmas, fordulatos világba.
Jessica Chastain a Molly's Game főszerepében
Ennélfogva egyébként a magyar Elit játszma-cím, bár lekerekíti az eredeti Molly’s game privát élét, meglehetősen frappáns, és bár clickbaitnek, vagyis jelen esetben „sellbate”-nek tűnik, megvan erre az alapja, egyáltalán nem túlzó. Az egy hátizsákkal Los Angelesbe került, ott magát szó szerint a nulláról, pusztán az eszére, a karakánságára és a merszére építve felküzdő lány története meglehetősen inspirálóan hat egy másfélszobás angyalföldi lakásból tekintve – ennélfogva még akkor is olvastatja magát a történet, ha eltekintünk a flitteres-dolláros körítéstől.
Nem csoda, hogy a könyre, a sztorira, magára Molly Bloomra Hollywood is lecsapott, és a világ egyik legkiemelkedőbb forgatókönyvírója, Aaron Sorkin maga ült a rendezői székbe,hogy elkészíthesse az Elit játszma filmváltozatát. Mely 2017 egyik legkiválóbb alkotása lett: botrányos, hogy az Oscar ennyire mellőzte - miközben arra méltatlan alkotások kaptak jelölést a fődíjra, az Elit játszmának nem sikerült felkerülnie a legjobb filmek listájára.
Visszatérve a könyvre, Molly Bloom önéletrajzi története, bár mindent megtesz azért, hogy Mollyt kizárólag pozitívnak ábrázolja, azért öntudatlanul is bemutatja, hogy esik át egy törtető lány (de a nemnek semmi szerepe nincs, szóval egy törtető ember) a sikerek hatására a ló túloldalára, hogy válik egyre mohóbbá és vakmerőbbé. Ugyanakkor Molly Bloom becsületére legyen mondva, története és élete egyéb szereplői felett sem mond ítéletet: nem állítja be magát áldozatként és farkasok közti bárányként. Az embereket tárgyilagosan mutatja be, ránk bízva a véleményformálást.
Mi pedig az inspiráció mellett bőven látunk elgondolkodtató és elrettentő példát is – a szerencsejátékkal kéz a kézben jár a szerencsejáték-függőség, a sikerrel a veszély, és, mint írtuk, a dizájnertáskákkal a mohóság. De azért közben öntudatlanul is megjön a kedvünk egy kis pókerhez… Egy partit valaki?
