Az Eredet Dan Brown szokásosan cikornyás stílusával együtt is aktuális és elgondolkodtató regény.
Dan Brown a Robert Langdon-széria második részével a világszerte nagy vihart kavart és minden bestsellerlista élére törő A Da Vinci-kóddal vált világhírűvé (egyszersmind sokak számára igazságmondó guruvá, de ez más kérdés). A Da Vinci-kódról és hatásairól többtízezer cikk, elemzés, kötet, film, satöbbi született – most hagyjuk is. A lényeg ezúttal az, hogy a sorozat harmadik tagja, Az elveszett jelkép vállalhatatlanul gyenge lett, mind krimiként, mind művészeti rejtvényként. Olyannyira gyenge lett, hogy a legtöbben már el is feledkeztek róla. Ők a szerencsésebbek.
Tom Hanks Robert Langdonként Felicity Jonesszal az Inferno egy jelenetében
A szerző becsületére legyen mondva, nem akart A Da Vinci-kód farvizén evickélni; és a fiaskót követően ő is érezte, hogy irányt kell váltani. Ezt követő regénye, az Inferno, bár szintén nem mentes Dan Brown túlmagyarázó, olykor okoskodóan részletes magyarázataitól és rapszodikusan mesterséges izgalomfokozó technikájától, mégis az eddigi legerősebb könyve. Pusztán azért, mert – elődeitől eltérően – nem csak a múltat vezeti át egyfajta jelenkori kincsvadászat és kódfejtés kapcsán a mi korunkba, hanem egy olyan húsba maróan aktuális globális társadalmi problémára fűzi fel az egész cselekményt, amelyre egyszerűen nincsen jó válasz, és mint ilyen, kötelező jelleggel gondolkodtatja el az olvasót. Ez pedig messze több, annál, mint amit vártunk.
Az Eredetben – nagyon helyesen – ez az irány folytatódik. Dan Brown ezúttal Barcelonába vezet minket, ahol egy zseni nagy, a tudományt, a vallást és úgy általában véve az egész világot megrendítő bejelentésre készül, ám percekkel a várva várt pillanat előtt meggyilkolják. A feladat, hogy nyilvánosságra hozza azt, amit tudós barátja szeretett volna, Robert Langdonra, és segítőjére, a spanyol trónörökös csinos menyasszonyára vár…
Talán a spoilerezés vádja nélkül elárulhatok annyit – hiszen ez a regény első lapjaitól kezdve átszövi a történetet – hogy az Eredetben felvetett aktuális társadalmi kérdés a mesterséges intelligencia szerepe és jövője a világunkban. És mivel a nyomozó-szál ismét kissé erőltetettre sikerült, újfent ez a regény legerősebb összetevője, az, amely miatt igenis érdemes elolvasni az Eredetet.
Illetve van még egy hatásos alapanyag: a helyszín, Barcelona. Alig pár nappal a regény olvasását megelőzően tértem haza a katalán fővárosból, Gaudinak pedig eleve nagy rajongója, sőt hívője vagyok, szóval külön élmény volt úgy olvasni az Eredetet, hogy napokkal azelőtt jártam én is azokon a helyszíneken, amelyekről Dan Brown ír. További pozitívum, hogy a műalkotások zöme ezúttal csak díszletszerepet, ám fontos díszletszerepet kap, és nem tartalmaz mindenféle titkos szektákra utaló misztikus kódokat.
Mivel Dan Brown enyhén szólva sem Nemere István-i ütemben adja ki az új könyveket, alighanem éveket kell várni a következő regényre – de már most kíváncsi vagyok arra, hogy vajon továbbra is a fentebb taglalt pozitív irányba halad-e.
