Tavaly rossz borítékot olvastak fel – idén sajnos a jót, ami talán még nagyobb hiba.
A tavalyi fiaskó után, talán hogy kiküszöbölhessék a csorbát (noha nem az ő hibájuk volt az összecserélt boríték) idén ismét Faye Dunaway és Warren Beatty adták át a legjobb filmnek járó díjat. Nos, ennél még a tavalyi is jobb volt: akkor elsőre szintén egy szép, látványos, Hollywood-nosztalgikus alkotást hirdettek ki legjobb filmként – ám egy perccel később helyreállt a világ rendje, és egy valóban fontos mű kapta a fődíjat.
Idén senki nem korrigált semmit. Valóban A víz érintéséhez került a legjobb filmnek járó elismerés, mi pedig csak csóváljuk a fejünket. Ez bizonyos szempontból még rosszabb, mintha csak rossz borítékot nyitottak volna ki. A tavalyi La La Land-diadal csak pünkösdi királyság – egy emlékezetes intermezzo, az idei viszont a legfontosabb filmes díj legfontosabb kategóriájának egyértelmű devalválása. Nem írjuk le újra a Guillermo del Toro által jegyzett felnőttmeséről a véleményünket, azt már megtettük itt, de amellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy egy ilyen évben, amikor a mezőny számos aspektus tekintetében erősebb volt, mint az utóbbi években bármikor, hogyan győzheti le egy üres giccs a Lady Birdöt, a Szólíts a nevedent, a Tűnj el!-t, vagy 2017 – szerintünk – legfontosabb és legjobb filmjét, a Három óriásplakát Ebbing határábant. Arról nem is beszélve, hogy az Elit játszma és az Én, Tonya még csak rá sem fért a kilences listára…
Két éve a fontos Spotlight, tavaly a fontos Holdfény nyert, mi pedig elkezdtünk reménykedni abban, hogy az Akadémia jó útra tér, és míg a szakmai kategóriákban (rendezés, operatőr, hangvágás, stb.) a minőségi alkotói munkát értékeli, a fődíjnál a tartalomra, a szándékra (is) kerül hangsúly. Hát, idén nem ez történt…
Számunkra, magyarok számára azonban talán még fontosabb, hogy Enyedi Ildikó Testről és lélekrőlje nem tudott diadalmaskodni – a legjobb idegen nyelvű filmek tekintetében bejött a papírforma: míg eleinte az orosz vagy a svéd alkotást tartották a legesélyesebbnek, az utolsó napokban már a chilei Fantasztikus nő győzelmét jósolták a legtöbben. A Testről és lélekről alkotóinak azonban semmi okuk a szégyenkezésre vagy a szomorkodásra: ez a kategória is nagy versenyt hozott, számos ígéretes aspiráns – köztük a Golden Globe-on diadalmaskodó német jelölt – még csak be sem jutott a legjobb öt közé. Mi mindenesetre őszintén gratulálunk Enyedi Ildikónak és alkotótársainak.
Maga a gála egyébként a tavalyinál laposabb, unalmasabb, kockázatmentesebb volt – talán Jimmy Kimmel is ellőtte az előző évben a puskapora nagy részét, megnyitóbeszéde sem tartalom, sem humor terén nem ért fel sem a saját 2017-eséhez, sem Seth Meyers idén, a Golden Globe-on előadott, kifejezetten karakán monológjához. Kimmel aztán a műsor második felére szinte teljesen el is tűnt.
A fontosabb kategóriák zömében papírforma-győzelem született (ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül egyet is értünk velük, bár a fődíjat leszámítva belekötni se akarunk/tudunk). Francis McDormand alakítása mellett köszönőbeszéde is emlékezetes lesz, Gary Oldman megkapta a kváziéletmű-Oscart, Roger Deakins végre díjra váltotta tizennegyedik jelölését, és a mezőnyből különlegességével kitűnő Tűnj el! sem marad díj nélkül, hiszen elcsaklizta az Ebbing elől a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó elismerést (ezzel speciel pont szívesen vitatkoznánk).
Akárhogy is, ezzel végleg lezárult 2017 a filmiparban is – lássuk, mit hoz az idei év.
