Daniel Day-Lewis méltóképpen búcsúzik a mozivászontól Paul Thomas Anderson filmjében.
Ha a háromszoros Oscar-díjas színész tartja magát ígéretéhez, a Fantomszál minden bizonnyal úgy fog bevonulni a filmtörténetbe, mint Daniel Day-Lewis utolsó filmje. Nem mintha Paul Thomas Anderson rendezése nem lenne önmagában is jó, mégsem gondolnám, hogy tíz év múlva erre a filmre emlékezünk majd, ha 2018-ból akarunk emlékezetes alkotást felidézni. Anderson filmje éppen azzal tűnik ki napjaink filmterméséből, hogy már-már szemtelenül klasszikus: nemcsak hogy az ötvenes évek Angliájában játszódik, de mintha akkor is forgatták volna.
Különös, mondhatni a lehetetlennel határos szerelmet látunk kibontakozni egy magának való és a munkájának élő, a legmagasabb körökkel érintkező divattervező és egy egyszerű, nem különösebben mutatós pincérnő között. Nemcsak a társadalmi státusz között van nagy különbség: Reynolds Woodcock megrögzött agglegény, aki élemedő kora ellen sem tud megszabadulni nővére anyáskodó befolyása alól. Cyril mindenkit elűz, aki akadályozná öccsét munkájában, így aztán Reynoldsnak eleve nincs sok esélye arát hozni a házhoz. A pincérnő, Alma viszont nem ismer lehetetlent, hogy megszerezze és megtartsa magának a férfit, nincs – és tényleg nincs – az az eszköz, amit fel nem használna a cél érdekében.
Anderson leheletfinoman építi fel a karaktereket, a három főszerepet játszó színész pedig tökéletes alakítást nyújt. Daniel Day-Lewis, mint mindig, most is zseniális, negyedik Oscar-díja elnyerésében csak Gary Oldman Churchill-alakítása akadályozhatja meg (nagy eséllyel meg is akadályozza). A Cyrilt játszó Lesley Manville-t szintén jelölték a díjra: az általa játszott öreglány csak első látásra sablonos karakter, valójában nagyon összetett nőalak, akiben a hideg számítás és az öccse iránt (később pedig Alma iránt is) érzett meleg szeretet alkot sajátos elegyet. Az eddig ismertebb filmekben nem szereplő, luxemburgi–német származású Vicky Krieps pedig nagy fölfedezés: egyik pillanatról a másikra tud átalakulni tenyeres-talpas pincérlányból vonzó dívává – egyenrangú partnere Daniel Day-Lewisnak.
A forgatókönyv és a rendezés mellett az operatőri munkát is jegyző Anderson izgalmasan mutatja be a nagymenő Woodcock-ház működését, a több tucatnyi varrónő munkáját, szépen fotografált képein valóban megelevenedik az ötvenes évek Angliájának világa. A Fantomszálban mindenki képességei legjavát nyújtja – méltó búcsúja ez a mozi élő legendájának.
