V, mint Winston

A legsötétebb óra (angol történelmi dráma, 2017)

A legújabb Chruchill-filmet Gary Oldman alakítása emeli ki a II. világháborús filmek rengetegéből.

A 2010-es A király beszéde és a tavalyi Dunkirk után egy újabb szuperprodukció vette elő a II. világháború kezdeti szakaszának témáját. A legsötétebb órában szerepet kap VI. György király és a dunkerque-i mentőakció is, de a főszereplő ezúttal maga Winston Churchill, aki úgy dönt, szembeszáll Hitler fenyegető rémével, és megmenti Nagy-Britanniát a náci inváziótól. Ehhez a békepártiak intrikáitól kezdve az uralkodó kezdeti ellenszenvén keresztül a félregépelő titkárnőig több akadályt is meg kell ugornia, de a bármi áron meghirdetett és a V-t formázó ujjakkal szimbolizált győzelem nem lehet kétséges.

4106_d023_00139_r_crop.jpg

Miután a történelmet a győztesek írják, a nagy nézőszámra igényt tartó szuperprodukciók pedig előszeretettel élnek a leegyszerűsítés és az árnyalatlan bemutatás módszerével, sejthető volt, hogy az 1940 májusában játszódó események is egy effajta ideológiai szűrésnek esnek áldozatául. Ma persze már tudjuk, hogy Churchillnek lett igaza, de attól még Chamberlain és Halifax külügyminiszter nem Hitler láncos kutyái voltak, hanem egy legitim, habár kissé szűklátókörű politikai pozíció képviselői. Anthony McCarten forgatókönyvíró és Joe Wright rendező viszont egyértelműen Churchill mellé állnak, még ha nem is rejtik véka alá a miniszterelnök idült alkoholizmusát, a családot adósságokba taszító életmódját, és hogy még emberibb legyen, nagydolga végzése közben is bemutatják.

4106_d021_00105_r_crop.jpg

A legsötétebb óra teljesen hagyományos történelmi film, ami csak egy lenne a műfaj bőséges terméséből, ha nem éppen Gary Oldman kapta volna a főszerepet. Oldman alakítását nem lehet eléggé dicsérni: Churchillje egyszerre bogaras és kissé heves vérmérsékletű öregúr, ugyanakkor nagy államférfi és első osztályú szónok. Bár Oldman láttán nem sokan asszociálnánk Churchillre, a frissen Oscarra jelölt sminkeseknek is köszönhetően tökéletesen sikerült az átváltozás. Gary Oldman tényleg Churchillé lényegül, teljes hitelességgel hozva a figurát: nagyon meglepődnénk, ha Daniel Day-Lewissal és Denzel Washingtonnal szemben is nem ő kapná az Oscart. Kristin Scott Thomas Churchill feleségének szerepében vagy Ben Mendelsohn VI. György királyként szintén emlékezetes alakításokat nyújtanak – a velük játszódó jelenetek mutatják legjobban a miniszterelnök emberi arcát.

4106_d049_00083_r_crop.jpg

Az azonban már erősen a giccshatáron táncol, mikor Churchill levetődik az általa soha nem használt földalattiba, hogy rögtönzött közvélemény-kutatással győződjön meg a brit nemzet nácikkal szembeni elszántságáról. Szerencsére a giccs és a pátosz mégsem uralja el a filmet, habár erre minden lehetőség meg lett volna. Ehelyett inkább a finom humor válik az egyik fő esztétikai minőséggé, ami jól ellenpontozza a vészterhes eseményeket, amelyek e valóban jelentős államférfi nélkül akár a ma ismert európai civilizáció végét is jelenthették volna.

süti beállítások módosítása