Sanyarú sorsú erdélyi magyar, törekvő hokikapus, hírhedt bankrabló vagy egyszerű keramikus? Antal Nimród filmjében a Viszkist mint embert láthatjuk, túl a sztereotípiákon.
Hogy A Viszkis is olyan kultfilmmé válik-e majd, mint Antal Nimród előző nálunk forgatott nagyjátékfilmje, a Kontroll, azt majd a jövő dönti el. De hogy a Kincsem után újabb magyar nagyjátékfilm fog százezreket becsalogatni idén a multiplex és művészmozikba, az már most borítékolható. Nemcsak a téma miatt – a viszkis rablóra majdnem mindenki emlékszik, aki a kilencvenes években már eszméleténél volt –, hanem mert Antal Nimród legújabb filmje tényleg jó.
A Viszkis életrajzi film, középpontban Ambrus Attilával mint emberrel. Nem fölmenteni akar, hanem magyarázatot adni: hogyan lesz az apa és anya nélkül felnőtt, nevelőintézetben nevelkedett, Magyarországra átszökött és itt illegálisan tartózkodó fiatal hokikapusból a körülmények hatására bankrabló. Merthogy az első lépést a körülmények hozták, igaz, utána beindult a fogaskerék: a könnyen szerzett sok pénz ígérete hajszolta tovább a húsznál is több bankrablás elkövetéséig.
Igazi közönségfilmet látunk, több pazarul kivitelezett akciójelenettel, mint például a motoros- vagy autósüldözés. Antal Nimródon látszik a hollywoodi tapasztalat, miközben A Viszkis hamisítatlanul magyar alkotás: nem mímelni akarja a műfajt, hanem valóban magyar közegbe tenni. A sok külsőben forgatott jelenetben megelevenedik a kilencvenes évek Budapestje, de a gyerekkort és a katonaságot bemutató képsorokban a Ceausescu-féle Románia világát is megismerhetjük.
Antal Nimród jól választotta ki a színészgárdát. A még színészhallgató Szalay Bencén nem látszik, hogy ez az első filmje: hitelesen és összetetten hozza a karaktert. Schneider Zoltán, aki az utóbbi időben szinte már egyetlen magyar filmből sem maradhat ki, valóban élettel tölti meg az elvált, láncdohányos, kiábrándult rendőrnyomozó típusfiguráját. (Itt jegyeznénk meg, hogy a nyomozó által használt „celeb” kifejezés aligha volt használatban 1999-ben.) Klem Viktor csípőből hozza a beszívott hülyegyereket, jó látni Gazsó Györgyöt a hokiedző szerepében, nem kevésbé Móga Piroskát az Attila barátnőjét alakító Katáéban. Csuja Imre Miki bácsija vagy Zsótér Sándor egy mondatával is megsemmisítő csapást mérő apósjelöltje pedig már csak hab a tortán.
A rendező által jegyzett forgatókönyv izgalmasan játszik a különböző idősíkokkal, a már elfogott Viszkis és a rendőrnyomozó párbeszéde jól reflektál Attila életsztorijára. A dialógok élnek, a humor üt, olyan slusszpoénokkal, mint az igazi Ambrus Attila cameója. Bár közönségfilmről van szó, ahogy a Kontroll esetén, itt is egyben szerzői filmmel van dolgunk: saját, egyedi, összetéveszthetetlen stílussal. Mindehhez Yonderboi zenéje szolgál kiváló aláfestésül.
