A „búcsúszentlászlói Hofi Géza” nem elégedett meg a humoristaként elért sikerekkel, újabban a „korunk Karinthy Frigyese” címre is pályázik.
Az ismert magyar stand-upos önálló kötettel jelentkezett – olvashatnánk a rövid hírt, s egyáltalán nem lepődnénk meg: melyik levitézlett celeb, hypolt humorista vagy deviáns színművész nem adott még ki könyvet magáról, hogy gyarapítsa a Gutenberg-galaxis selejtjeinek számát, és persze szerezzen magának egy kis mellékest a nehezebb napokra. De vajon meglepődnénk-e azon, ha azt hallanánk, hogy Bödőcs Tibor irodalmi paródiakötettel jelentkezett? Aligha. Hiszen aki csak kicsit is ismeri Bödőcs munkásságát, tudja, hogy nála a színvonalas humor, a nyelvi erő és a kiváló anekdotázó készség szervesen vegyül az irodalmi és egyáltalán, a humán műveltséggel. Stand-upjaiban egy mondatba kerül a búcsúszentlászlói kocsma pálinkagőzös levegője Heideggerrel vagy a pornóapáti falunap kirakodóvására Máraival. Egyszerre tud beszélni a kiskunmajsai művház közönségéhez és a romkocsmákban merengő bölcsészekhez; az angyalföldi melós ugyanúgy tud nevetni rajta, mint az újlipótvárosi ballib értelmiségi.
Bödőcs Tibor (kép forrása: dumaszínhaz.hu)
Az Addig se iszik címen megjelent irodalmi paródiakötetével persze nem Oravecz Nóra vagy Leslie L. Lawrence kedvelőihez szól elsősorban, de nem kell szorgos Mozgó Világ- vagy Alföld-olvasónak sem lenni ahhoz, hogy élvezettel forgassuk a könyvet, amelyben épp úgy irodalmi pellengérre állnak az iskolában mindenki által tanult és remélhetőleg nem csak a Kötelezők rövidenben olvasott klasszikusok (Krúdy, Móricz, Kosztolányi, Márai, Örkény), mint korunk nemrég elhunyt (Kertész, Esterházy) vagy még élő nagyjai (Krasznahorkai, Nádas, Parti Nagy, Závada). És helyet kap két fiktív, de jól ismert előképekkel rendelkező figura, Hántes S. Tamás és Pepsi Kalasnyikov is. Bödőcs – Karinthyval ellentétben – csak irodalmilag is magas szinten jegyzett írókat választott ki, korunk Szabolcska Mihályai tehát nem reprezentálják magukat – ami talán nem is baj.
Bödőcs Tibor mesterein fogja meg az egyes írók stílusát, miközben a kiváló humor és nyelvi erő akkor is átjön, ha egyébként nem ismerjük a paródia tárgyát. Persze ártani nem árt, ha olvastuk az irodalmi előképeket: a Sátánmackó című Krasznahorkai-paródiában például a Sátántangó világa a Micimackó szereplőivel elevenedik meg, ahol Irimiás helyett ezúttal Róbert Gida mond beszédet – ez a szöveg nyilvánvalóan sokatmondóbb, ha ismerjük a regényt. A Nagy álmagyar pornóparlamentarizmus című Esterházy-paródiához is érdemes egy kis Esterházyt olvasni – elsőre nem is lehet eldönteni, hogy valóban Esterházy-szövegről van-e szó, vagy sem. Persze ez magából Esterházy írásművészetéből is fakadhat.
Külön is említést érdemel a Retyerutyák című Móricz-paródia, ahol Móricz stílusa nem annyira tárgy, mint eszköz egy nemzeti együttműködős úri muri bemutatására. A frissen felújított kastélyában a nemzeti középosztály és az állami bürokrácia kicsinyeit-nagyjait fogadó Enyvesy Jakab polgármester úr kísértetiesen emlékeztet egy mesteremberből állami pénzen felhizlalt ismert nagyvállalkozóra, ahogy az érkező vendégekben is felismerhetőek korunk NER-kompatabilis hősei. Ez nem Móricz-paródia, ez a mai Rokonok világának Móricz stílusában megírt paródiája, amelyben „az autópályából kimentett betonból öntött járdán visz az út, a Horthy Miklós alakúra vágott tuják mellett, az akadálymentesítési programból kihasított összegekből mögcsinosított belső terek felé”. Ha száz év múlva valaki képet akar kapni a tízes évek korrupt Magyarországáról, ebben a kis novellában mindent megtalál.
Nagyon találóak az Így írtok tiban olvashatóakhoz hasonló kis portrék, ahol Krúdy Gyula a „tirpák Casanova”, Esterházy a „legszerethetőbb érthetetlen”, Hamvas Béla a „sznobok ezotériapolcának záróköve”, Závada Pál pedig a „tót Bovaryné Flaubertje”. A nem annyira Örkényt parodizáló, mint inkább Bödőcs-féle egypercesek humoros ujjgyakorlatok, legyen szó nézőkritikáról, emléktábláról vagy apróhirdetésről. „Kis ország keresi nagy diktátorát” – szól az egyik, míg egy másikban ritkán használt örmény nyelvtudásától szabadulna a hirdető. Örkény tragédiában is a humort látó szemléletét idézi viszont a Félreértés című szösszenet, amelynek hőse a koncentrációs tábort egy cukrászdával keveri össze.
Bödőcs kötetével egyfajta kulturális missziót is teljesít: széleskörű népszerűsége okán bizonyára sokan fogják olyanok is megvenni és elolvasni, akik egyébként nem nyitnák ki a pénztárcájukat egy irodalmi paródiakötet miatt, és remélhetőleg többen is utat találnak majd a könyvben parodizált írókhoz.
