Az Ameddig a szem ellát csupán november 3-4-én érkezik Budapestre.
Schilling Árpád csak Magyarországon nem rendez, külföldön annál inkább - montenegrói előadása, az Ameddig a szem ellát most Budapesten is látható. Az alkotók saját tapasztalataiból gyúrt történetei egyszerre beszélnek empátiáról, szolidaritásról és a hatalmi rendszerek kafkai abszurditásáról. A Trafó társadalmi témájú előadásokat összefogó Közös ügy sorozatának része Schilling e rendezése is, amely kelet-európai kontextusban mutatja be kisemberek történeteit.
Az Európai Unió EU Collective Plays! programjának keretében létrejött produkció, amely program különböző országok alkotóit invitálja olyan közös színházi munkára, melyben új előadást hozhatnak létre a semmiből. Nem nyúlhatnak klasszikusokhoz, vagy már megírt szövegekhez: az alkotók saját élményeikből táplálkozva készítik a programban szereplő munkákat.
Így készült a Zetski domban (Montenegrói királyi színház) az Ameddig a szem ellát is, aminek kiindulópontjául a színészek és a rendező saját történetei szolgáltak. Az előadás formába öntésében és megszövegezésében két dramaturg is szerepet vállalt: Bíró Bence, aki állandó munkatársa volt az utóbbi időben Schillingnek, de megfordult már a Katonában, és a Vígszínházban is dolgozik, illetve Gyarmati Kata, a Szabadkai Színház társulatigazgatója. Előtanulmányaik során rengeteg interjút készítettek Montenegróban, és egy izgalmas, ellentmondásokkal teli, túlpolitizált országgal találkoztak. Annak ellenére, hogy a montenegrói színészgárdát és az ő tapasztalataikat láthatjuk a színpadon, nem kizárólag helyi mikrotörténetekkel találkozhatunk.
Ez az egyfajta kelet-európaiság, általános életérzés pedig nemcsak realisztikus képet fest a régióról, de közösségi, politikus kérdésekhez is elvezet, miközben számot vet azzal, hogy milyen szerepe van a hatalmi rendszereknek személyes sorsunk alakulásában.
November 3-ra itt, 4-re pedig itt kaphatóak jegyek – az előadások 20:00-kor kezdődnek.
