A Jurányi Ház idén nem csak résztvevője, de társszervezője is a Színházak Éjszakájának – Kulcsár Viktóriát kérdeztük.
Hogy lehet a fiatalokat megszólítani a színházzal?
Reméljük, hogy könnyen (nevet). Alighanem részben valóban azért kerestek meg minket a szervezők, mert mi eleve olyan típusú előadásokat kínálunk, amely jobban megszólíthatja a fiatal, egyetemista közeget – ezért gondolhatták azt, hogy ha mi amúgy is elérjük a célközönséget, akkor a Színházak Éjszakája kapcsán is tudunk olyan újdonságokat nyújtani, ami vonzónak bizonyulhat a fiatalok számára.
Kulcsár Viktória (fotó: Toldy Miklós)
Tapasztalataink szerint a fiataloknak olyan programokat, olyan tartalmakat kell nyújtani, amik az ő nyelvükön, az őket érdeklő problémákkal foglalkoznak – és ha ez teljesül, akkor ők, a fiatal alkotók és a fiatal nézők, könnyebben szólítják meg egymást, mint mi őket.
Mit jelent az, hogy „egy előadás eléri a célközönségét”? Úgy értem, azért például a Jurányiban sem az a kérdés, hogy egy előadás tud-e egyszer teltházat vonzani, hanem hogy hányszor tudja ezt megismételni.
Igen, és valóban sokszor kell figyelnünk a művészeti szempontok mellett menedzsmentkérdésekre is – nálunk mindkettőnek egyszerre kell érvényesülnie. Egyfelől mi nyíltan felvállaljuk a tehetséggondozást, emberi és pénzügyi erőforrásokat fordítva arra, hogy megmutathassuk a közönségnek, mit tud a pályakezdő fiataloknak az a (jelentősebb) része, akik egyáltalán nem kapnak kőszínházakban lehetőséget – vagy csak nagyon keveset. Nekik nincs olyan rajongói körük és ismertségük, ami akár a bemutató esetében is teltházat jelentene.
Közben azonban úgy üzemeltetjük a Jurányit, hogy nem elsősorban az állami támogatásokra építünk – így fontos számunkra, hogy a projektjeink ne legyenek veszteségesek. Olykor az is kérdés, hogy hány ember nézhet hány embert; nem tudunk hosszú távon olyan projektet fenntartani, ahol tíz nézőnek játszik tizenhat előadó. Próbáljuk az alkotókat is ráébreszteni arra, hogy az ő érdekük is az, hogy nézzék őket, és számos sikeres előadásunkat tudjuk immár évek óta repertoáron tartani és játszani, ami a független szférában kiemelkedően jónak számít.
A Színházak Éjszakája esetében egyértelműen az a cél, hogy az eseményre minél több érdeklődő nézőt tudjatok bevonzani, minél többen látogassanak el minél több színházba.
Igen, de a Színházak Éjszakájának sem elsősorban a jegybevétel a célja, hanem az, hogy az eseménynek köszönhetően minél több potenciális néző előtt mutathassák meg magukat – akár olyanok előtt, akik korábban nem váltottak jegyet az adott színház előadásaira. Ez egy évadindító rendezvény, ahol a színházak arra kapnak lehetőséget, hogy népszerűsítsék önmagukat és akár a kezdődő évadukat, színes, a megszokottól eltérő programok segítségével.
Kulcsár Viktória (fotó: Toldy Miklós)
Marketingszempontból miben más a Színházak Éjszakáját népszerűsíteni, mint például a Jurányit?
A Színházak Éjszakáját még nyár elején kezdtük el intenzíven kommunikálni, és akkor még nem volt ismert a részletes program: a mi feladatunk éppen az volt, hogy már a konkrétumok előtt próbáljuk meg fokozni az érdeklődést az esemény iránt. Hogy a néző ne csupán egy-egy program vagy művész kedvéért vegyen karszalagot, hanem a Színházak Éjszakája és sok budapesti intézményéért.
Az adott budapesti színházaknak megvan a maguk kialakult közönségrétege – olykor persze átfedésekkel, hiszen a Katona és az Örkény, az Operett és a Madách, a Centrál és a Thália előadásai iránt érdeklődőknek alighanem jelentős közös halmaza van –, de sokszor tapasztalható, hogy a nézők ritkán mozdulnak ki a komfortzónájukból és keresnek fel más intézményeket. Ez mennyire működik máshogy a Színházak Éjszakáján?
Azok a tapasztalataink, hogy többé-kevésbé sikerül. Hogy idén ez mennyire lesz sikeres, azt csak utólag tudom majd megmondani, de a korábbi évek tapasztalatai pozitív irányba mutatnak. Túlzás lenne azt várni, hogy a musicalkedvelő réteg azonnal egy elsősorban kortárstánc-előadások révén ismert intézmény iránt kezdjen el fokozottan érdeklődni pont a Színházak Éjszakáján, de az már önmagában fontos, hogy van egy olyan rendezvény, mely kiadványaiban együtt szerepel szinte az összes fővárosi színház.
Nekünk is eredményes tapasztalataink vannak eddig a Színházak Éjszakájával kapcsolatban – igaz, nagy szerencsénk volt, hogy a független szférából először csatlakozhattunk. Akkor azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokan kíváncsiak ránk olyanok, akik nem ismernek minket. Adódott egy lehetőség, hogy megismerhessenek valami újat, és sokan éltek is vele.
Sokszor hallani, hogy a budai oldalon található intézmények számára az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy átcsábítsák a Duna túloldalára az érdeklődőket a pesti színházkavalkádból.
Ez tényleg nagy kihívás – nekünk még elvileg szerencse is lenne, hogy a négyes-hatos villamos vonala mellett vagyunk, így nem lennénk nehezen megközelíthetőek, de a villamosvonal pesti oldalán is számos intézmény található egymáshoz nagyon közel. Ez a kissé nehezebben megközelíthető Szkénének és a MU Színháznak fokozott hátrányt jelenthet, ezért idén színházi szakértők által vezetett szervezett túrákkal próbálunk segíteni az érdeklődőknek, hogy a budai oldalra is eljussanak az éjszaka során.
