Szórakoztató mivolta mellett az apa-fiú konfliktust, a kilátástalanságból való kitörés nehézségét is magával ragadóan mutatja be a Billy Elliot.
Története során először tűzött műsorára musicalt a Magyar Állami Operaház tavaly nyáron: a választás – az intézmény kommunikációja szerint a balett népszerűsítése miatt – a West Enden több mint egy évtizedig sikerrel futó Billy Elliotra esett. A bányászközegből a balettvilág felé vezető útját bemutató darab budapesti változata jelentős közönségsikert aratott, és a kritikák is pozitívan ítélték meg – mind az előadás mondanivalóját, mind a megvalósítást, mind Stohl András apafiguráját.
Játék: ide kattintva két jegyet nyerhet
a Billy Elliot augusztus 27-ei előadására!
Papp Tímea a Revizoron írt kritikájában kifejti, hogy mindaz, ami benne van az alapanyagban, színészi hitel és súly nélkül elveszne, és a szórakoztató faktor mellett senki sem fedezne fel párhuzamokat a magyar valósággal. Majd így zárja sorait: „A Billy Elliot hatását, fontosságát vagy sikerét azonban nem az fogja bizonyítani, hogy fiús anyukák dörömbölnek-e a Balettintézet kapuján. Hanem – az eredetihez képest minden puhítás, tompítás ellenére – az, hogy az angliai bányászsztrájk idején játszódó darab 2016-os Magyarországra is érvényes kérdéseiről elkezdünk-e végre beszélni.”
Stohl András a Billy Elliotban (fotó: Pályi Zsófia)
Dicsuk Dániel 7óra7-en megjelent írása szerint a magyar változat messze jobb, mint a számára feszengős óranézegetéseket hozó londoni. És bár Szirtes Tamás többször is a szórakoztatást helyezte előtérbe a mondanivaló rovására, mint például a két gyerekfőszereplő lányruhás bohóckodássá silányított jelenete, vagy a fináléban tütüben megjelenő felnőttszínészek esetében, remek döntésnek bizonyult részéről, hogy az ensemble tagjaiként is tapasztalt színészek láthatóak, hisz az ő színpadi jelenlétük rengeteget erősít az előadás hitelességén. „Elmondható, hogy az alkotóknak sikerült a legtöbbet kihozni ebből az alapanyagból” – írja.
„Nem kell ehhez bányászváros, se Margaret Thatcher bányászellenes intézkedései, elég lenne csak fogni egy tornaruhát vagy egy hegedűt, és lemenni vele egy borsodi kis faluba, hogy találjunk nem egy olyan Billy Elliotot, akiről nemcsak Elton John nem írt musicalt, de akivel kapcsolatban fel sem merült, hogy a mindennapi túlélés mellett még lehetne foglalkozni az ő különcségével is” – írja Kovács Bálint az index.hu-n megjelent kritikájában. „Stohl Andrásban szintén egyesül az énektehetség és a maximálisan hiteles játék: a színész megtalálja azt a sávot, amelyben egyszerre van jelen a már-már bunkó egyszerűség és a giccstől távol álló érző szív.” – folytatta.
A Ványa bácsi blog szintén méltatja Stohl Andrást. „A Mamma Mia után újra musicalfőszerepre hívta a színészt Szirtes Tamás és milyen jól tette. Miközben egyre magabiztosabban mozog a zenés műfajban, tehetséges drámai színészként az ő eszközei teremtik meg a drámát, a cselekmény igazi tétjét. Hiszen a Billy Elliot dupla fejlődéstörténet: a kisfiúé, aki művésszé érik és a felesége halála és a bányászok kilátástalan helyzete miatt a világgal küzdő zord apa útja az elfogadás, az önzetlen apa-fia kapcsolat felé, ahol a végállomás a jobb emberré válás.”
A Billy Elliot ezen a héten látható az Erkel Színházban – ezt követően az előadás csak 2018 nyarán lesz műsoron. Az előadás adatlapja a port.hu-n érhető el, jegyek itt válthatóak. Főbb szerepekben – a gyerekek mellett – többek között Auksz Éva, Csákányi Eszter, Gallusz Nikolett, Hűvösvölgyi Ildikó, Ladinek Judit, Németh Kristóf, Simon Boglárka és Stohl András lépnek színpadra, a napi szereposztás az Operaház honlapján érhető el.
