Ezeket a filmeket akkor is szeretni fogod, ha eddig elkerülted Őfelsége titkos ügynökét.
Amikor valaki kíváncsi, vagy csak szimplán a műveltségét akarja növelni, aligha akar végignézni több mint húsz filmet, különösen, hogy a 007-es kalandjai sokszor meglehetősen egy kaptafára készülnek. Amikor azonban egy rajongónak toplistát kell írnia, az szinte olyan, mintha egy kéz- és lábtörés között kéne választania. És mégis: vért izzadva, félredobva a kedvenc színészek iránt érzett elfogultságot, sűrű könnyek között kidobva a 6. (Casino Royale) és 7. (Moonraker) helyezetteket, végül pedig hosszan konzultálva megszületett a végső, vitathatatlan, egyetlen LISTA – melyet most időrend, nem pedig helyezés alapján összeállított sorrendben ismertetünk.
Goldfinger (Goldfinger, 1964)
Bár mind a Dr. No, mind az Oroszországból szeretettel a jobb Bond filmek közé tartozik, az igazi áttörést a harmadiknak elkészült Goldfinger hozta el, amelynél Guy Hamilton átvette a rendezői stafétát Terence Youngtól. Goldfingerhez (Gert Fröbe) csak kevés későbbi főgonosz tudott felnőni: az emblematikus, arany festékkel meggyilkolt szerető és a lézeres kínzás mellett a golfpárbaj az a három jelenet, ami ma is biztosan körömlerágós feszültségben tartja a nézőt.
Őfelsége titkosszolgálatában (On Her Majesty’s Secret Service, 1969)
Ez az a rész, amit jóformán senki sem ismer, mert minden listáról lemarad, minden rajongó kicsit szégyell, ráadásul az egyetlen film, amelyben a többiekhez képest ismeretlen George Lazenby játszotta a főszerepet. Holott minden, ami Bond, csúcsra van járatva benne: a nőzés, az akció, a kémkedés. Csak éppen egy apró, ám de zseniális csavarral: a mindenható titkos ügynök ezúttal félni kezd, és nem tud mindig győzni. Sok szempontból a Craig-éra előfutára ez a kivételes alkotás.
A magányos ügynök (Licence to Kill, 1989)
Timothy Dalton alakítása a maga korában megosztotta a rajongókat: A magányos ügynök egy brutális bosszúhadjáratról szól, ami már önmagában is kiemeli a filmek közül. Ilyen, amikor az amúgy viccelődő titkos ügynök bekeményít: sűrű lángcsóvákon keresztül emelkedik ki a kamionjával, hogy elkapja az ellenfelét, majd elevenen felgyújtsa. A film egyébként azért is mérföldkő, mert ezek után szokatlanul sokat, hat évet kellett várni a folytatásra, akkor azonban Pierce Brosnan főszereplésével lényegében új alapokra helyezték a sorozatot.
Halj meg máskor (Die Another Day, 2002)
A 007-es ügynököt (Pierce Brosnan) a film elején elfogják és hónapokig egy eldugott börtönben kínozzák. Egyértelmű volt, hogy a huszadik hivatalos Bond-filmnek (amit ráadásul pont negyven évvel a legelső után mutattak be) nagy durranásnak kell lennie. És valóban: a rajongóknak önreflexív utalások egész garmadája, a friss nézőknek valóságos akció- és látványorgia lett a film. Különösen emlékezetes a szétolvadó jégszállodában az autósüldözés és természetesen Halle Berry kiemelkedése a habokból.
Skyfall (Skyfall, 2012)
A tökéletes összefoglalása, újragondolása és feltámasztása a James Bond-mítosznak. Egyszerre dicshimnusz a nagy elődökhöz és forradalmi revízió. Minden tökéletes: a remegő kezű Daniel Craig, Javier Bardem vágás nélküli expozíciója, Adele főcímdala. A film eleji háztetős-motoros-vonatos üldözés pedig a valaha volt egyik legjobb akciójelenet. Kár, hogy az Amerikai szépség rendezőjének csak egyszer sikerült a lehetetlen, második Bond-filmjével (Spectre) már érezhetően túl sokat vállalt.
