Öt figyelemreméltó, 21. századi film a II. világháborúról - a Dunkirk elé, mellé, vagy akár utána.
Legyünk őszinték: a Dunkirk premierjét övező érdeklődést többségünknél szinte kizárólag a rendező személye motiválja (oké, meg most már az egyre több pozitív hazai és nemzetközi kritika is talán). A kérdés az, hogy Nolan a történetvezetéséről híres Memento, a forradalmi Sötét lovag-trilógia, valamint két kultikus sci-fi, az Eredet és a Csillagok között rendezője miért pont a második világháborúhoz nyúlt az új filmjénél? Kíváncsiságunkban fellapoztuk az IMDB-t, illetve egyéb nagy filmes listákat, és összeszedtünk öt olyan filmet az új évezredből, amelyek, bár nagyon különbözően nyúlnak a témához, a maguk zsánerében sikeresek lettek. De ha tudtok jobbat, kommenteljetek és küldjétek csatába saját jelöltjeiteket!
A bukás – Hitler utolsó napjai (Der Untergang, 2004)
Nem kizárólag a mémalapanyaggá vált jelenet miatt, amelyben Hitler őrjöngeni kezd a tábornokaival. A bukás felkavaróan, már-már bántóan közelről mutatja be, ahogy az istenként tisztelt Führer lassan beleőrül a háború elvesztésébe, miközben mégis nyitva hagyja a kérdéseket a világtörténelem egyik legismertebb alakjáról.
Levelek Ivo Dzsimáról (Letters from Iwo Jima, 2006)
Az egyetlen klasszikus értelemben vett háborús film a listán: hétköznapi katonák, front, lövöldözés, halál. A film kétségtelenül egy átlagból valamennyivel kiemelkedő alkotás, de az igazi értékét maga a vállalkozás adja – Clint Eastwood A dicsőség zászlajával párhuzamosan rendezte meg a filmet ugyanarról a történelmi eseményről, de míg A dicsőség… amerikai, addig a Levelek Ivo Dzsimáról szokatlan módon japán szemszögből mutatta azt be.
Vágy és vezeklés (Atonement, 2007)
Tökéletes példa arra, hogy a második világháború is alkalmas díszlet lehet egy szerelmi drámának. A viktoriánus, nyugodt gyerekkort a háború váltja a felnőtt vezekléssel és bűnhődéssel párhuzamosan. Ráadásul azért is érdemes megemlíteni, mert feltűnik benne a Nolan-film alapjául szolgáló dunkerque-i tragédia is.
Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds, 2009)
A megkapó popkult- és trash-máz alatt Tarantinonak szinte minden mesterműve az erőszak és a bosszú spiráljáról szól, ehhez pedig aligha találna jobb témát, mint egy háború. A több szálon játszódó cselekményt a filmtörténetbe vastagon beleíródott dialógusok színezik, a végeredményt pedig Christoph Waltz fenomenális alakítása teszi már önmagában is felejthetetlenné.
Amerika kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger, 2011)
Az egyre terebélyesedő és komplexebbé váló filmes Marvel Univerzum kulcsdarabja remekül illusztrálja, hogy a fantasztikum hogyan színezi tovább a II. világháború mítoszát. A történelemből ismert front csupán egy piciny, kvázi jelentéktelen szelete a háborúnak, a valódi ütközet szuperemberek között zajlik. A film ugyanebben a korban játszódó folytatása a Carter ügynök című sorozat, de ez a kellemes matinéfelállás tér vissza az az idei Wonder Woman-ben is, csak ott az I. világháború kapcsán.
