Négy vidéki és két határon túli előadás mutatkozhatott be Budapesten – a három kritikus válogatása nem okozott csalódást.
Június 22. és július 8. között rendezték a Városmajori Színházi Szemlét, melynek keretein belül a 2016. március 1. és 2017. február 20. között bemutatott legjobb nem fővárosi szórakoztató előadásait látták vendégül Budapesten. A versenyprogramot idén három kritikus, Papp Tímea, Stuber Andrea és Urbán Balázs válogatta.
Czakó Julianna és Harsányi Attila A hülyéje előadásban (fotó: Gálos Mihály Samu)
Vadnay - Békeffi - Márkus: Tisztelt Ház (Csíki Játékszín, rendező: Lendvai Zoltán)
Minden évben van egy, legfeljebb két olyan előadás a szemlén, amely vagy eleve nem illik a programba, vagy a Városmajor speciális adottságai miatt működik az anyaszínházbelinél sokkal gyengébben – idén ez a kakukktojás a Tisztelt Ház volt. Az előadást csak a szemlén láttuk, így nem tudjuk, hogy ezúttal melyik esetről van szó – maga az alapanyag, a tipikus békebeli zenés játék sem túl veretes, ráadásul a színészek zöme sem tudott mit kezdeni a térrel. A két főszereplő, Sándor Anna és Veress Albert keményen, szimpatikusan dolgoznak, ami ahhoz elég, hogy az előadás ne essen szét, ahhoz azonban kevés, hogy fenntartsa a figyelmünket. Az biztos, hogy a huszonegyedik században a politikus és az őt igaztalanul „liliomtiprással” megvádoló lány alapszituációjából sokkal erősebb, színházibb eredményt is ki lehetett volna hozni.
Peter Shaffer: Amadeus (Szabadkai Népszínház, rendező: Béres Attila)
Az utóbbi néhány évben valóságos Amadeus-láz tört ki a magyar nyelvű színházakban. Bár nem vagyunk a darab rajongói, a szabadkai előadás, elsősorban a rendezés Salieri-központúságával és a Salierit játszó Balázs Áron remeklésével levett minket a lábunkról. Sem a minimális díszlettel-kellékkel operáló tér, sem a fekete, mindössze stílusukban korhűszerű jelmezek nem vonják el a figyelmünket a lényegről, Salieri belső világáról. Melyhez ezúttal maga Mozart (Pálfi Ervin) is csak asszisztál. Ez nem a misztikus és teátrális JÓ és ROSSZ csatája, hanem egy ember küzdelme önmagával és korlátaival. Az előadás koncepcionális erénye, ugyanakkor kizökkentő hátulütője a keretjáték, ahol Balázs Áron öreg Salierije túlzásokba esik – úgy éreztük, a még kevesebb még több lett volna.
Georges Feydeau: A hülyéje (Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Szőcs Artur)
Év közben – még a 7óra7-en – nem vált a kedvencünkké Feydeau igen népszerű bohózatának ez a változata, ugyanakkor Szőcs Artur eklektikus, az amúgy is mértani pontossággal kiszámított szituációkat számos – olykor az előadáshoz illő, olykor kevésbé passzoló, de mindenképp ötletes – elemmel feldobó rendezése kétségtelenül elüt egy megszokott, akár szétripacskodott („diszlájk”), akár egyszerűen csak komolyan véve, igényesen eljátszott („lájk”) előadástól. Egyedi, fiatalos, lendületes – néha kicsit sok, néha kicsit zavaros, de a figyelmet mindenképp fenntartó, sőt olykor felkeltő csapatmunka a remek formában lévő miskolci társulat előadásában.
Tóth – Mohácsi – Mohácsi: A falu rossza (Weöres Sándor Színház, rendező: Mohácsi János)
Nem vagyunk benne biztosak, hogy A falu rosszának valóban ott volt a helye az idei POSZT versenyprogramjában (elférni elfért, de a POSZT ne az elfértekről szóljon…), a városmajori szemlének azonban kétségtelenül üde színfoltja volt a Mohácsi-testvérek által már korábban is színre vitt átdolgozott népszínmű. Ezúttal az utolsó két szó, az „átdolgozott népszínmű” a lényeg: A falu rossza szombathelyi változatának – az emlékezetes színészi összjáték és Sodró Eliza kiemelkedő alakítása mellett – legnagyobb erénye abban rejlik, hogy minden hibájával és elnyújtottságával együtt is képes maivá, élővé formálni egy amúgy poros történetet és közeget. Skanzen helyett színház.
A falu rossza (fotó: Mészáros Zsolt)
Szirmai – Bakonyi – Gábor: Mágnás Miska (Kecskeméti Katona József Színház, rendező: Rusznyák Gábor)
Operettet játszani sokféleképpen lehet, de értelme így van. A habos-babos mázat hagymarétegekként lehámozva, a lényegre figyelve. Így a zene és a humor is új értelmet nyert: a Mágnás Miska története nem könnyed kis pamflet, hanem korrajz múltról és jelenről, előítéletekről és lehetőségekről. Rusznyák Gábor a Mohácsi-féle átirat kissé rövidített változatát állítja színpadra, illúziók, zökkenőmentes „szerelem első látásra” és kleptománia mint humorforrás nélkül, ugyanakkor vasúttal, rasszizmussal és pontosan kijátszott szituációkkal. Szemenyei János és Hajdú Melinda párosa Miskaként és Marcsaként, pardon, Ibolya Mihályként és Balogh Máriaként meglepő választásnak tűnhet, de ebben a sematikustól a reálishoz közeledő színpadi világban nagyon is működik.
Déry – Poós – Presser – Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Móricz Zsigmond Színház, rendező: Tasnádi Csaba)
A Képzelt riport leginkább a keresésről szól – a történet szereplői keresik a feleségüket, a boldogságukat, önmagukat –, és a nyíregyházi előadás is leginkább önmagát kereste. Erős fényhatások és koreográfiák kísérték a jeleneteket, így az összhatás nagyjából félúton volt egy koncert és egy színházi előadás között. Az ismert dalok (Valaki mondja meg, Ringasd el magad, stb.) persze közönségsikert arattak, de ez a Képzelt riport nem/sem tudott átlépni önmaga árnyékán.
A közönségszavazás július 16-ig tart (itt lehet szavazni), emellett azonban a szemlét négytagú szakmai zsűri – Ullmann Mónika színművész, Kozma András dramaturg, a Nemzeti Színház tagja, Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, valamint Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója – is figyelemmel követte. Hogy ők kiket díjaznak, az csak szeptemberben derül ki – mi azonban már most ideírjuk saját „dicsőséglistánkat”:
- Legjobb előadás: Mágnás Miska
- Legjobb rendezés: Béres Attila (Amadeus) – (ilyen díjat ugyan nem osztanak ki a szemlén; mi a különdíj helyett vezettük be ezt a kategóriát)
- Legjobb női főszereplő: Bánfalvi Eszter (A falu rossza)
- Legjobb férfi főszereplő: Balázs Áron (Amadeus)
- Legjobb női mellékszereplő: Sodró Eliza (A falu rossza)
- Legjobb férfi mellékszereplő: Harsányi Attila és Rózsa Krisztián (A hülyéje)
