Először meglepődtünk, de aztán jobban belegondoltunk, és végül is logikus.
Ha látatlanban fogadnunk kellett volna arra, melyik William Shakespeare leggyakrabban játszott műve, első körben (már csak az utóbbi néhány év magyarországi „termése” alapján is a Hamletre tettük volna fel megtakarított pénzünket. Aztán alighanem finomítottunk volna, és a Rómeó és Júliára módosítottuk volna tippünket. Teljesen mindegy lett volna: mindkét esetben vesztünk.
Táncpróba (fotó: Mohos Angéla / Madách Színház)
Alighanem gyakorlatilag lehetetlen a kérdésünkre globálisan átfogó választ adó statisztikát találni, úgyhogy mi két forrást vettünk figyelembe. Rövid Google-keresés után bukkantuk erre az adathalmazra, mely az Egyesült Államokban 2011 és 2016 között bemutatott Shakespeare-darabokat összegzi. A harmadik helyen a Vízkereszt, a második helyen a Rómeó és Júlia áll. Az első azonban nem a Hamlet vagy a Lear király, hanem – a vizsgált időszak közel kétezer Shakespeare-bemutatójából több mint 150-et magáénak tudó – Szentivánéji álom. A dán királyfi a negyedik helyre szorult.
Meglepőbb talán, hogy a magyarországi színháztörténetben is hasonlóan alakul a kép. A magyar nyelvű színházakat összegző OSZMI adatbázisnak (Színházi adattár) igen nehézkesen működő keresőmotora segítségével több órányi szemfacsaró kutatás után legalábbis erre jutottunk. Hazánkban a Rómeó és Júlia áll a dobogó harmadik fotókán, második a Hamlet, első pedig – a tengerentúlhoz hasonlóan – a Szentivánéji álom, amit az 1864-es magyarországi ősbemutatótól az idei vígszínházi változatig összesen 117-szer tűzött műsorára valamelyik színház (ebbe beleszámítanak a zenés és táncos feldolgozások is).
Miért pont a Szentivánéji álom? – tettük fel magunknak többször is a kérdést, fáradt szemeinket értetlenkedő kézmozdulatokkal dörzsölve. A világ legismertebb szerelmi története, apakonfliktusa, lélektani drámája egyaránt Shakespeare nevéhez kötődik, és mégis egy tündérjátékot rendeznek rongyosra az alkotók?
Végül arra jutottunk, hogy Shakespeare számos népszerű vígjátékot írt a Lóvátett lovagoktól a Makrancos Katáig, az Ahogy tetsziktől a Vízkeresztig. A drámák esetében a Hamlet, a Macbeth, a Lear király, a III. Richárd szintén megosztja egymás között a rendezőket. A misztikus mesék kategóriájában azonban „csak” a Vihar és a Szentivánéji álom verseng a nézők (és nem utolsó sorban a színházigazgatók) kegyeiért, e kettő közül pedig utóbbi nem csak „boldogabb” hangulatú, de befogadhatóbb tartalmú is a közönség számára.
Másfelől, mint arra Nádasdy Ádám felhívta a figyelmünket, míg ha valaki Hamletet vagy Leart akar játszani, ahhoz szüksége van egy Hamletre vagy egy Learre, az abszolút főszerepektől mentes Szentivánéji álmot azonban gyakorlatilag bármikor bármilyen állapotban lévő társulat színészei elő tudják adni. Márpedig az emberierőforrás-menedzsment nem csak egy nagyvállalatnál fontos, mondhatni mindennapos kérdés, de egy társulati alapon működő kőszínház esetében is.
Egy este, három népszerű Shakespeare-mű: a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának keretein belül három fiatal koreográfus egy-egy Shakespeare-művet dolgozott fel a színház tánckarával – a Shakespeare, ahogy nekünk tetszik című táncfantázia keretein belül június 12-én, 13-án és 24-én megelevenedik a Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom, valamint a Makrancos Kata története az érdeklődők szeme előtt.
