Élet, halál, harc

Desierto – A halál országútja (mexikói-francia thriller, 2015)

Az egyszemélyes seregként működő önjelölt határvadász puskájával és bevadult vadászkutyájával esélyt sem hagy áldozatainak.

Mexikó 2016-os Oscar-jelöltje némi késéssel érkezett meg Magyarországra, de témája ma is teljesen aktuális, és az marad mindaddig, amíg a migráció problémája létezik. Vagyis belátható időn belül biztosan. A mexikóiak Egyesült Államokba vándorlása több évtizedes jelenség, de a Trump-kampányban került először igazán középponti helyre. Jonás Cuarón filmje még Trump színre lépése előtt készült, de jól mutatja, hogy a kérdés miként válik egyre fontosabbá. Minthogy egy ideje már nálunk sincs egzotikus messzeségben a bevándorlás témája, nem csoda, hogy az alkotás végül a magyar mozikat is elérte.

desierto1.jpg

Egy csapat mexikói bevándorló kel át az USA határán a sivatagban bolyongva az Ígéret Földje felé, de pechükre összeakadnak egy begőzölt amerikaival, aki szokásos nyúlvadászata után az ő levadászásukra indul. Az egyszemélyes betyárseregként működő önjelölt határvadász távcsöves puskájával és hasonlóan bevadult vadászkutyájával gyakorlatilag esélyt sem hagy áldozatainak. A sztori innentől viszonylag kiszámítható mederben folydogál, és egy idő után – ahogy üldözéses filmekben ez lenni szokott – egy üldöző és egy üldözött élethalálharcává egyszerűsödik.

Az üldözött Moises, aki Amerikában lakó fiához igyekszik; az üldöző Sam, akinek meg elege van abból, hogy fehér–angolszász–protestáns világát mindenféle más nyelvet beszélő emberek árasztják el. Ennél többet egyikőjükről sem tudunk meg, bár lehet, hogy nem ártott volna némi lélektani árnyalás. A lényeg az először teljesen egyenlőtlen, majd mind személyesebbé és kiegyenlítettebbé váló küzdelem bemutatásán van, miközben a film talán áshatna mélyebbre is a migráció és a migránsellenesség kérdéskörét illetően, ha már ezt a témát választja.

desierto2.jpg

A Desierto nem spórol a kegyetlenséggel és jól adagolja a feszültséget; szimpátiánk és antipátiánk egyértelmű, így van kinek drukkolni, és van kit utálni. Ez ennyi és nem több, de a vászonra szegezi a tekintetet, és egy pillanatnyi nyugvást nem enged. A Korcs szerelmekből és az Anyádat is-ből ismert Gael García Bernal szerethető figurát rajzol, Jeffrey Dean Morgan pedig épp annyira ellenszenves alakot, akinek egyetlen emberi megnyilvánulása kutyájához való ragaszkodása.

A társszerzőként a forgatókönyvet is jegyző, másodjára a rendezői székbe ülő Jonás Cuarón – a Gravitációt rendező Alfonso Cuarón fia – valószínűleg nem ezzel a filmmel írja be magát a filmtörténetbe, de bizonyára nem most hallunk róla utoljára.

 

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!

 

süti beállítások módosítása