A Halálos iramban 8. már nyilván az ezredik bőr, amit a témáról lehúznak, így nem szégyell saját magából viccet csinálni.
Van jogunk fanyalogni? Nincs, ezt tisztázzuk előre. A Halálos iramban-széria olyan, mint a McDonald’s – azt kapod tőle, amire számítasz. És mire számítasz? Autókra, szép nőkre, izmos fickókra jópofa dumákkal, legyen sok akció és ne essen senkinek bántódása a jók közül, de azért, hogy az egész család eljöhessen a moziba, a gonoszok se bűnhődjenek meg nagyon véresen. Ezt kapod? Ezt kapod.
Jelenetkép (forrás: Universal Pictures)
Eljött hát a nyolcadik rész is, és jönni fog a kilencedik és a tizedik, és még ki tudja, hány, nyilván annyi, ahánnyal körbe lehet turnézni a világot, hisz a világ minden pontján akad egy kis autóznivaló. A nyolcadik részben ezúttal Kubában indítunk, majd New York belvárosát forgatjuk fel, hogy aztán az örök aduász, az orosz atomfenyegetettség apropóján egy kis kitérővel hóban, fagyban is megnézzük, hogyan is csinálják a nagyok.
Chris Morgan forgatókönyve a műfajnak megfelelően fogja a megfelelő sablont, aztán az üres helyekre beír valami újat. Ezúttal Charlize Theron mint cybergonosz ijeszt rá a világra, magához ragadja főhősünket, a Dominic Torettot alakító Vin Dieselt, akit aztán barátai és szerelme ellen fordít. Előkerül persze Dwayne Johnson, Jason Statham, Kurt Russel, itt van a rapperből színésszé avanzsált Ludacris, Michelle Rodriguez, valamint a Trónok Harcából ismerős Nathalie Emmanuel és Kristofer Hivju. A nyolcadik rész, nem szakítva meg a széria ebbéli hagyományait, ismét nemet mond mindenféle hitelességre, bátran hágja át a fizika törvényeit, a lélektani realizmust, És Még A Legnagyobb Életveszélyben Is Jut Idő Egy Jópofa Beszólásra.
Mindezen persze nehéz túltenni magunkat, de ha sikerül, akkor tárul elénk, valójában elég korrekt munkáról van szó: F. Gary Gray rendező akcióban mindig magára tud licitálni, s mivel akciófilmről van szó, végső soron a látványosság alapján érdemes megítélni a filmet. Ha kifogyunk az autókból, hát előveszünk egy jégtörő tengeralattjárót; ha már túl sokat vezettük az autót a megszokott irányban, hát majd hajtjuk tovább rükvercben. Vegyük észre, akármennyire bugyuta film egyfelől, annyira kreatív másfelől, innen nézve talán már érthetőbb Vin Diesel korábbi hagymázas kijelentése, miszerint a Halálos iramban Oscar-díjat fog kapni. Ámulni-bámulni kétségkívül bőven tudunk, unatkozni annál kevésbé, hisz mindig van valami, amit be kell törni, le kell győzni, le kell előzni, ki kell húzni, kapunk még utolsó pillanatban leállított atombombát is, és még a legújabb hollywoodi trendeket is sikerül betuszkolni két satufékezés közé.
Jelenetkép (forrás: Universal Pictures)
Az egyik ilyen trend az önreflexió. A Halálos iramban 8. már nyilván az ezredik bőr, amit a témáról lehúztak, így nem szégyell saját magából viccet csinálni: Dwayne Johnson kislányok fociedzőjeként tart szenvedélyes beszédet, Jason Statham pedig a legdurvább akció kellős közepén puszilkodik flashbackban az anyukájával. Nagy port kavart az elmúlt években az az elképzelés, miszerint a hollywoodi filmek nagy részében két nő közötti párbeszédben csakis férfiakról lehet szó, a hímsovinizmusnak mutat be hát Nathalie Emmanuel, mikor visszautasítja a rányomuló férfiakat, mert azok még a vezetéknevét se tudják. Elérte a Halálos iramban-t a sírni tudó főhősök hulláma is: ahogyan mára James Bond és Batman is vívódó, saját démonaival küzdő keménylegény lett, úgy könnyezik most Vin Diesel is a film egyik „drámai csúcspontján” – ebben a pár képkockában F. Gary Gray feltehetően elért mindent, amit a műfajon belül innovatívnak lehet nevezni.
Feltehetően a kilencedik részben (2019-re ígérik) ismét Valami Nagyon Veszélyes Dolog Lesz Az Utolsó Pillanatban Megakadályozva, megint szép nők, megint kigyúrt férfiak, megint autók, satöbbi. Vin Diesel azt nyilatkozta, a nyolcadik rész egy „új trilógia kezdete” – hogy mit lehet ezen még újítani, az nagyon érdekel, aztán ki tudja, lehet, hogy az Oscar-díjjal együtt ez a jóslat is bejön neki.
