„Nagyon jól esett, hogy Alföldi Róbert bennem látta II. Edwardot.”
Úgy gondolja, alapvetően nem feladat egy vígjátéknak, hogy mélyrehatóan beszéljen társadalmi problémákról, de fontosnak tartja, hogy sokan lássák a nemrég mozikba került Brazilokat, hátha végigfutnak majd egy-egy vita előtt valaki fejében a látottak. A film mellett színházról, ál- és igazi szakállról, valamint az Alföldi Róberttel közös munkáiról is beszélgettünk Fekete Ernővel, a Katona József Színház színészével.
A nemrég bemutatott Hóhérokban, valamint az utóbbi időben mozikba került két filmben, a Kincsemben Ferenc Józsefként és a Brazilokban a polgármesterként is álbajuszt/álszakállat visel. Nem zavarja nagyon?
Nem annyira kényelmes, de a kellemetlenebb része az a folyamat, amikor felkerül – különösen filmek esetében, ahol nagyon aprólékos munka szükséges ahhoz, hogy a közelképeknél is igazinak tűnjön. De ha már rajtam van, akkor engem nem zavar – tudom, hogy vannak olyan kollégáim, akiket nagyon irritál, de szerencsére én nem tartozom közéjük.
Fekete Ernő (fotó: Martinek Ádám)
A II. Edward premierjekor látott szakáll viszont a sajátja volt, nem?
Az valódi volt, de nem a II. Edward rendezői koncepciójának részeként növesztettem meg, egyszerűen csak annyi történt, hogy nyáron ki akartam próbálni, milyen, ha meghagyom, és amikor megjelentem az olvasópróbán, a rendező nem kérte számon, hogy nézek ki, és azonnal borotválkozzak meg. Az évad elején olyan előadásokban léptem színpadra a Katonában, ahol ez belefért, amikor aztán elkezdtük próbálni a Nórát, Székely Kriszta egyik legelső megjegyzése az volt, hogy szerinte Helmer arca csupasz.
Egy rendezői utasítás felülírja az összes többi futó előadásban való külső megjelenési lehetőségeit?
Igen, a Nóra miatt arcomnak frissen borotváltnak kell lennie, és ha ez más előadás koncepciójának ellentmond, például Edward karaktere kapcsán Alföldi Róbert ragaszkodna a szakállhoz, akkor ott ragasztani kellene.
Patkós Márton és Fekete Ernő a II. Edwardban (fotó: Toldy Miklós)
Több mint húsz éve a Katona József Színház tagja. Ennyire hűséges típus, vagy nem is volt soha oka váltani?
Valóban hűségesnek tartom magam, az élet minden területén. Emellett, ha az eltelt huszonkét év során bármikor mérlegre tettem a jó és a kevésbé jó dolgokat, mindig a jók kerültek túlsúlyba, szóval semmi értelmét nem láttam annak, hogy elhagyjam a Katonát.
Volt olyan, hogy színészként nem tudott azonosulni valamelyik darab mondanivalójával vagy rendezői koncepciójával?
Soha nem merült fel ilyen, és többek között pont ezért is vagyok huszonkét éve a Katona társulatának a tagja.
Ebben az évadban csak két bemutatója van az anyaszínházában, minden más külsős munka.
A tavalyi évadban négy katonás bemutatóban is szerepet kaptam, szóval én kértem, hogy idén kevesebb legyen. Külsős munkaként eredetileg csak a II. Edwardról volt szó, azt már korábban jóváhagyta a Katona, a PASSIO XXI-ről a II. Edward bemutatója után kezdtünk egyeztetni. A színház oda is elengedett azzal a feltétellel, ha nem ütközik katonás munkámmal – ezt végül úgy oldottuk meg, hogy csak a Hóhérok bemutatóját követően, két héttel a PASSIO XXI próbáinak kezdete után csatlakoztam hozzájuk. Mivel azonban az általam játszott Pilátus csak egy jelenetben szerepel, így számukra sem jelentett megoldhatatlan feladatot.
Fekete Ernő a Hóhérokban (fotó: Toldy Miklós)
Korábban sosem dolgoztak Alföldi Róberttel, most gyors egymásutánban kétszer is…
Több mint tíz éve már felkért egyszer egy szerepre, amelyre akkor egyeztetési okokból nem engedett el a Katona. Utána pedig színházigazgató lett, megvoltak a saját színészei, nem merült fel a közös munka lehetősége. Majd, még jóval az olvasópróba előtt írt nekem egy e-mailt, hogy a II. Edwardot fogja rendezni, és a címszerepet velem tudja elképzelni – ez nagyon jól esett.
Nyáron a Madách Színházban rendezett Szerelmünk, Shakespeare fesztiválon egy alkalommal „Shakespeare monológok a férfiakról” című rendezvényen lép színpadra. Erről tud már bővebbet?
Még nem kezdtük meg az egyeztetéseket, így azon túl, hogy Kállay Géza irodalomtörténész állítja majd össze azokat a monológokat, melyeket majd július 8-án felolvasok, egyelőre nem tudok sok konkrétumot.
Egyébként milyen viszony fűzi Shakespeare-hez? Van esetleg szerepálma?
Még fiatalabb koromban gondoltam, hogy II. Richárdot jó lenne lejátszani, de most, hogy játszom a II. Edwardban, már kevesebbszer jut eszembe. Magáról Shakespeare-ről nincs különleges gondolatom azon túl, hogy fantasztikus szerzőnek tartom, de erre térjünk vissza bővebben júniusban, miután beleástam magam a monológokba.
Fekete Ernő (fotó: Martinek Ádám)
A jegyeladásokból jól látható, hogy a közönség mely katonás előadásokat szereti a leginkább, és nyilván a színészeknek is van véleménye arról, hogy miket tartanak a legsikerültebb munkáknak, miket szeretnek játszani a leginkább. Mennyire hasonlít a nézők és az Önök véleménye?
Nem feltétlenül egyezik a kettő. Vegyük például a műsorról most lekerült Az Olaszliszkait, amit mi nagyon fontosnak és jól sikerültnek tartottunk, és úgy éreztük, hogy azok is szerették, akik megnézték – egyszerűen el kell fogadni, hogy Budapesten nagyjából ennyi néző kíváncsi az ilyen előadásokra. Korábban A kétfejű fenevaddal is így jártunk: rajongásig szerettük az előadást, és ahhoz képest azt is kevésszer tudtuk játszani.
A Top Dogs viszont négyszáznál tart. Egy két évvel ezelőtt, az azóta sóval behintett Népszabadságban megjelent interjújában azt mondta, hogy „néhányan abbahagynánk már”.
A Top Dogs-t 2002-ben mutattuk be, tizenöt éve fut folyamatosan. A közönség nagyon szereti, és a játszók közül sokaknak jelent jóval többet, mint nekem, és lojális vagyok hozzájuk és a színházhoz. Az, hogy a Top Dogs játszási napjai nem tartoznak színészi pályám leginkább várt estéi közé, csak az előkészületekben jelenik meg, több ideig tart rávenni magam, hogy elinduljak a színházba, és nehezebben hangolódom rá fejben a szerepre. Az, hogy játsszak, nem nehéz: úgy tanultam meg, hogy ezt a szakmát csak teljes odaadással és koncentrációval lehet űzni.
Pálmai Anna, Mészáros Blanka és Fekete Ernő Az Olaszliszkaiban (fotó: Dudás Ernő)
A Nóra – Karácsony Helmeréknél meghívást kapott az idei POSZT versenyprogramjába. Időnként fellobban a vita arról, hogy milyennek is kellene lennie a fesztiválnak – a POSZT-on rendszeresen színpadra lépő színészként mint gondol, miben lehet egy országos színházi találkozó jelentősége?
Úgy gondolom, a POSZT-nak egyértelműen a legjobb előadásokra kellene épülnie. Lehet olyan fesztivált is szervezni, ahova demokratikusan meghívják az összes színház valamelyik előadását, de fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan alkalom, ahol az elmúlt évad legjobb előadásai, legérdekesebb kísérletei sorakoznak fel – ez jelentene nekünk szakmai visszajelzést, és ebben az esetben éreznénk azt, hogy érdemet jelent oda kerülni. Fontos lenne az is, hogy az épp a POSZT-on játszóknak több módjuk nyíljon arra, hogy megnézzék egymást, erre az elmúlt évek során csak nagyon kevésszer volt lehetőségem.
Mennyire egyeztethető össze a film és színház? Nem megterhelő egy egész napos forgatási nap után még főszerepet játszani a Katonában?
Mind a Kincsemet, mind a Brazilokat nyáron forgattuk, ezzel szerencsém volt. Korábbi filmszerepeim kapcsán sem emlékszem olyan esetre, hogy többnapos forgatás során estkénként színházban kellett játszanom – tudom, hogy sokan csinálták-csinálják ezt, de az tényleg nagyon megterhelő lehet.
Ónodi Eszter és Fekete Ernő a Nóra - Karácsony Helmeréknélben (fotó: Toldy Miklós)
Témája és bemutatott közege alapján is a Brazilok egyik legfőbb motívuma a cigánykérdés, de azért nem viszi túlzásba annak boncolgatását.
Alapvetően nem feladata egy vígjátéknak túl mélyen beszélni társadalmi problémákról – a Brazilok nem is akart, hiszen ha ide-oda ugrált volna a műfajok között, zavarosabbá vált volna. Úgy gondolom, nagyon jó, hogy egy ilyen témáról nemcsak újságokban és dokumentumfilmekben esik szó, hanem vígjátéki formában is. Egy előzetes sajtóvetítésen láttam a filmet, melyre kicsit félve ültem be, de a végén nagyon jó érzéssel jöttem el a moziból. Fontosnak tartom, hogy minél többen lássák a filméhez hasonló környezetben élők közül is – egy-egy vita előtt talán végigfuthatnak valaki fejében a látottak.
És a színházi előadásoknak van, lehet valamilyen hatásuk a világra?
A színház kiváló közösségi élményt jelent mind a játszók, mind a nézők számára (egy-egy gyengébb előadás persze kevésbé), de azt nem gondolom, hogy ezen túlmenően bármilyen módon befolyással lenne a világ dolgaira.
Interjúsorozatunk előző részében Jordán Tamással beszélgettünk.
