A Szembesítés azért működik, mert a maga szempontjából mindkét félnek igaza van, objektíven átgondolva pedig egyiküknek sincs.
Ígéretes a témafelvetése Ronald Harwood megtörtént eseményeket alapul vevő darabjának, a Szembesítésnek: a második világháborút követően egy amerikai őrnagy hallgatja ki a világhírű német karmestert, Wilhelm Furtwänglert a Harmadik Birodalomban játszott szerepével, a nácikhoz fűződő viszonyával kapcsolatban.
Szilágyi Tibor (fotó: Nagy I. Dániel)
Az előadást rendező Szántó Erika hagyta folyni a darabot a saját medrében: a sivár irodai környezet, háttérben a szétbombázott város képével megadja az előadás alaphangulatát. Ettől eltérő ötletei inkább tényleg csak ötletek maradnak, például Marlene Dietrich felvonás eleji megjelenései nem többek és fajsúlyosabbak egy-egy dal előadásánál, pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni a nácikat faképnél hagyó díva játékba vonásából. Plusz ehhez nem ártott volna egy Dobra Maránál jobban éneklő színésznő sem.
A Szembesítés cselekménye főleg azért működik, mert a maga szempontjából mind az őrnagynak, mind a karmesternek igaza van, objektíven átgondolva pedig egyiküknek sincs, nem lehet igaza. Harwood remek érzékkel billegteti folyamatosan ezt a mérleghintát, minket, nézőket is koncentrálásra, gondolkodásra, ítéletalkotásra stimulálva. Ezt segíti elő az újabb és újabb információk, kisebb-nagyobb fordulópontok adagolása is. A közönség pedig partner ebben, bár kissé megmosolyogtató volt látni, hogy a Karinthyban ülő nézők egy része zavarba jött a kihallgató tiszt szájából elhangzó néhány káromkodás hallatán.
Baronits Gábor, Györgyi Anna (fotó: Nagy I. Dániel)
A mellékszereplők is jól végzik a maguk dolgát – Györgyi Anna például kifejezetten megkapó alakítást nyújt –, de a hangsúly a két főszereplőn van. Papp Zoltán fensőbbséges, sértett, önmagában bizonyos, néha mégis kizökkenő karmesterének kiváló ellenpontja Szilágyi Tibor magabiztos, a kötelességtudaton is túlmenő, saját műveletlenségét is szándékosan felhasználó őrnagya. Kettejük játéka egyszerre kontrasztos és harmonikus.
Nehéz spoilermentesen konkrétumokat írni magáról a cselekményről, mindazonáltal az előadás (vagy a darab) egyik csattanójának szánt utolsó egy perc mellett nem mehetünk el szó nélkül, annyira kihúzta a gyufát. A korábbi felvetések, konfliktushelyzetek sokkal többre predesztinálták a Szembesítést annál, minthogy arra fusson ki az egész, hogy az amerikai hadsereg is képes a nácik egyik bűnébe esni. Még ha ez részben igaz is lehet, akkor is kár érte.
Papp Zoltán, Szilágyi Tibor (fotó: Nagy I. Dániel)
Ezzel együtt a Szembesítés jól működő kamaradráma, mely kicsit el is gondolkodtat. Az ilyen jellegű előadásokat kedvelőknek nem fog csalódást okozni – nekünk sem okozott.