Ilyen a kiábrándult világ Top Gunja.
A mai világban bármit elérhetsz: senkiből lehetsz világsztár, szürke kisemberből menő milliárdos, az önmegvalósítás és a kiteljesedés csak egy karnyújtásnyira van – és persze mindezt legálisan és dicsőségesen érheted el. Na persze. Ebben az álságos mítoszban láthatóan már a self-made man hazájában sem igazán hisznek – sorra készülnek az életrajzi filmek a kétes ügyletekkel felkapaszkodó amerikaiakról, akiknek a bukása nemhogy nem ér véget erkölcsi tanulsággal, de kifejezetten kiábrándító képet fest a világról (személyes kedvencem a Pain & Gain című vígjáték).
Jelenetkép
Ilyen felkapaszkodó hős a Barry Seal: A beszállító (az eredeti cím kifejezőbb: American Made) főszereplője is: a valós alakról mintázott Seal (Tom Cruise) egy túlságosan is tehetséges pilóta a hetvenes években, akit nem kifejezetten elégít ki egy-egy hatalmas utasszállító elkormányzása, többet szeretne az élettől. Így aztán kapva-kap a lehetőségen, amikor a CIA felajánl neki egy új állást: Közép-Amerika felett alacsonyan elrepülve kell kémfotókat készítenie ellenséges hadtestekről. Már ez a feladat is erkölcsi problémákat vet fel, az Egyesült Államok vezetőinek módszerei nem éppen szépek (megszegik a saját országuk törvényeit, népeket játszanak ki egymás ellen), de a küldetések alatt Barrynek ráadásul egy új megbízója is akad: a hírhedt kokainexportőr Medellín kartell ráveszi, hogy a kémrepülőjével a bevetések alatt drogot csempésszen át az Államokba.
Tom Cruise legjelentősebb filmjeit itt szedtük össze
A film egyik erénye, hogy nem mond éles ítéletet a főhős felett. Barry alapvetően még szimpatikus is lehet, hiszen bizonyos fokig kényszerpályán mozog, amikor egyre illegálisabb és morálisan megkérdőjelezhetőbb ügyletekbe bonyolódik (lásd a filmbéli eseményekből kialakuló botrányos végeredményt, az ún. Irán-kontra ügyet). Ráadásul sokszor hangsúlyozza, hogy amit tesz, azt a családjáért teszi, miattuk van szüksége több pénzre, miattuk menekül. Sokkal gonoszabb és egyszersmind töketlen maga az Egyesült Államok a filmben – olcsó szlogenekkel elleplezve csinálnak kétes akciókat kifejezetten ügyetlenül. A háttérben pedig – a valósághoz híven – felsejlenek az akkori és későbbi elnökök machinációi is.
Jelenetkép
A rendező Doug Liman neve talán kevésbé cseng ismerősen, pedig hozzá köthető például a Bourne-rejtély és az utóbbi idők egyik legjobb akció-scifije, a Holnap határa is. Sajnos ezúttal pont a látványos akciókkal spórolt, a repülős üldözésekben sokkal több potenciál is lehetett volna. Helyette a dokumentarizmusra helyezte a hangsúlyt: kézi kamera, „véletlenül” elkapott beállítások (főleg a film elején), korabeli bejátszások, és olyan stilizáció, amivel egyszersmind történelmi távlatokba helyezik a 70-es, 80-as éveket (ilyen például a régi Universal logó a film elején).
Mindezzel együtt a film végignézeti magát, nem kidobott két óra, különösen a pénzével mit kezdeni nem tudó Seal-család lesz egyszerre üdítően komikus és mélységesen tragikus. A sokszor humorba átcsapó Amerika-kritika pedig működik, még ha összességében nem is újszerű. Az viszont tünetértékű, hogy az, aki 1986-ban eljátszotta a bajtársaiért és hazájáért küzdő pilótát a Top Gun című kultuszfilmben, most egy olyan pilótát alakít, akit a nyolcvanas években csak a pénz hajt.
Jelenetkép
Mindamellett Tom Cruise a tőle megszokott figurát hozza, igaz azt élvezetesen és maximális fordulatszámon. Érdekes, hogy a filmben eltelt közel tíz év ábrázolásához nem igazán törekedtek arra, hogy sminkkel öregítsék a főhőst – de végeredményben Tom Cruise arca se nagyon változott az utóbbi húsz évben.
