Fekete Ernő kiváló III. Richárd lenne

Shakespeare-monológok a férfiakról és a nőkről (Madách Színház, Szerelmünk, Shakespeare fesztivál)

Több emlékezetes színházi pillanattal is megajándékozott minket a Shakespeare-fesztivál monológ-estje.

Nincs díszlet, nincsenek jelmezek, nincs történet sem. Csak szavak, mondatok, ismert sorok – Shakespeare örökéletű sorai –, és két színész. Egy férfi és egy nő, amint olykor maguknak, olykor egymásnak, közben mindvégig nekünk olvassák, szavalják ezeket a sorokat.

monolog_3.jpgFotó: Madách Színház

A Kállay Géza irodalomtörténész által összeállított est során a Madách tematikus fesztiváljához illően William Shakespeare legismertebb monológjai hangzottak el, percekre megelevenedett többek között Beatrice, Júlia, Kata, Ofélia, Rosalinda, Viola, valamint Hamlet, Macbeth, Petruchio, Prospero, III. Richárd, Rómeó, Shylock,

Müller Péter (kissé ezoterikus, kissé esztétikus, kissé mindkettő) fejtegetését követően lépett színpadra Fekete Ernő (Katona József Színház) és Kerekes Éva (Örkény István Színház). A színészválasztás nem csak annyiból bizonyult telitalálatnak, hogy két kiemelkedő képességű művészről beszélhetünk, hanem abból a szempontból is, hogy mindketten rendre relatíve kis terekben lépnek színpadra, így egyszerre voltak óriások, és egyszerre mertek kellően kicsit is lenni a Madách Stúdiójában. Két vígszínházi színész előadásában alighanem máshogy hangzottak volna ugyanott ugyanezek a monológok.

monolog_1.jpgFotó: Madách Színház

Nem történt több, mint amit az est címe ígért – és mégis történt. „Shakespeare-monológok a férfiakról és a nőkről” – így szólt a program alcíme, a megfogalmazás tulajdonképpen helytálló, bár azért nem minden monológ szólt kizárólag a férfiakról és a nőkről, sőt még csak nem is a férfilelkekről és női lelkekről. És mégis… Fekete Ernő és Kerekes Éva előadásában máshogy hatott Rómeó és Júlia ismert párbeszédje, Hamlet „Lenni vagy nem lennije” vagy épp Viola bizonytalankodása, mintha frissen végzett színészhallgatók szájából hallanánk őket egy új Shakespeare-bemutatón valamely kőszínház nagyszínpadán… Minden külsőség és kontextus hiányában is önálló értéket jelentett minden egyes szó.

Néhány igazán emlékezetes pillanatot pedig éppen azok a monológok nyújtottak, amelyben a két művész olyan szerepek sorait adta elő, ami bőrébe bújva akár most is (vagy épp pont hogy csak most) színpadra léphetnének. Kerekes Éva ugyan már volt félig-meddig Lady Machbet, épp csak nem Shakespeare-nél, hanem Ionesconál. Fekete Ernőt pedig mindeddig elkerülte III. Richárd alakja, és bár Balázs Zoltán (Maladype Színház) és Trill Zsolt (Nemzeti Színház) személyében most is láthatunk Budapesten két kiváló Richárdot, sőt jövőre a Radnótiban Alföldi Róbert is magára ölti Gloucester grófja ruháit (és púpját?), mégis, ez a pár mondat is garancia lehet arra, hogy a Katonának is lenne egy eszményi Richárdja. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek, S utálom e kor hiú gyönyörét.” – aligha csak számomra volt ez az este leginkább magával ragadó momentuma.

 

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!

 

süti beállítások módosítása