Gershwin és a képzelet

George Gershwin: Porgy és Bess (Szabad Tér Színház)

Az énekesek nem színészkedtek, a zene hatására azonban olykor nem csak hallottuk, de láttuk is Porgyt, Besst és a többieket.

Nem rajongok a koncertszerű operaelőadásokért – számomra az opera is színház, és az énekteljesítmények mellett a rendezői koncepció is igen fontos összetevője egy-egy produkciónak. A Porgy és Bess ráadásul olyan történet, melyből, Gershwin egyedi zenéjével, egy értő rendező különleges dolgokat varázsolhatna.

p6221919.jpgFotó: Toldy Miklós

A köztudott szerzői jogi megkötések miatt (csak színes bőrű énekesek léphetnek színpadra a Porgy és Bessben) azonban ezekről egyelőre csak álmodhatunk, így jellemzően kénytelenek vagyunk beérni az utazó produkciók esetleges magyarországi előadásaival. A Porgy és Besst legutóbb 2013-ban (szcenírozott változatban, szintén meghívott produkcióként) a Szegedi Szabadtéri Játékokon adták elő.

Ezúttal a Margitszigeten, a Szabad Tér Színház saját produkciójaként, meghívott amerikai énekesekkel és karmesterekkel, díszlet helyett nagyzenekarral a színpadon, estélyi ruhás hölgyek és öltönyös-szmokingos urak éneklik a köznépi szerepeket, néha egymás mellett állva, néha egymás felé fordulva. Nem játszottak: énekeltek, méghozzá kiválóan, különösen a két főszerepet előadó Kenneth Overton és Laquita Mitchell.

p6222075.jpgFotó: Toldy Miklós

Az előadás azért mégsem volt teljesen koncertszerű, néhány emlékezetes pillanatra, például a „My Man’s Gone Now”, az „Oh, I Got Plenty o'Nuttin'” vagy a „Bess, You is My Woman Now” alatt az énekesek maguk is teljes mértékben átélték szerepeiket. Nem játszottak, nem színészkedtek: talán a helyzet, talán Gershwin zenéje hatott úgy rájuk is, hogy ezekben az epizódokban nemcsak hallottuk, de láttuk is Porgyt, Besst és a többieket, kripliség, mezők és kordé nélkül is.

Az est többi részében pedig bennünk játszódott le a Porgy és Bess. Nem feltétlenül a teljes történet, de a zene és a hangulat, a darab által keltett érzések, gondolatok mindenképp. Ehhez pedig még csak a feliratozásra és a háttérben vetített animációkra, képekre sem mindig volt szükség (a felirat természetesen hasznos volt a darabot nem ismerők számára, gyanítom, a szöveget még az angolul igazán jól tudók közül sem értette mindig mindenki.)

p6221991.jpgFotó: Toldy Miklós

Talán érthető, hogy a bemutató idején a mű megosztotta a klasszikus operákat kedvelő közönséget (és nem is csak a faji megkülönböztetés újraerősödése miatt), ma hallgatva azonban a Porgy és Bess a jazz- vagy épp gospelhatásokkal együtt is egyértelműen „hús-vér” opera – ráadásul kiváló. A zenekar frissen, pont a kellő lendülettel (vagy, ha az kell, a kellő visszafogottsággal) játssza Gershwin ma is modern hangzású dallamait – az érdem James Meena karmester mellett alighanem Kovács László és Silló István betanító karmestereké is.

Kivételes esemény volt ez a bemutató, attól tartok, megint egy jó ideig nem lesz részünk hasonlóban. Kár. Nagy kár.

 

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!

 

süti beállítások módosítása