Lee Child regénysorozatának koncepciója szakmai és üzleti szempontból is olyan jól bevált, hogy Hollywood is lecsapott rá.
A Lee Child művésznéven publikáló brit James D. Grant jó érzékkel választotta könyvei helyszínéül az Egyesült Államokat: ez azon kevés szerencsés helyzet lehetet, amikor a szakmai és üzleti megfontolások kompromisszum nélkül azonos irányba mutatnak. Egyrészt az Egyesült Államok még mindig a világ elsőszámú szórakoztatóipari piaca, az amerikai olvasók pedig jóval nehezebben fogadnak el olyan történeteket, melyekhez nem kötődnek sok szállal.
IDE KATTINTVA MEGNYERHETED LEE CHILD LEGÚJABB KÖNYVÉT!
Másrész a Lee Child által megalkotott főhős, a nagytermetű igazságosztóhoz, a hadsereg korábbi őrnagyához, Jack Reacherhez is jóval jobban illik az amerikai környezet, kultúrkör és stílus, mintha szülőatyjához hasonlóan brit lenne. Leszerelt katonai rendőrként járja körbe véletlenszerűen azt az országot, melyet egész életében szolgált, ugyanakkor sosem ismert – és amerre jár, a törvény helyett saját morális értékrendje alapján hozza helyre a dolgokat.
A koncepció annyira bejött, hogy Hollywood is lecsapott rá: a könyvben megrajzolt főhőshöz képest gyökeresen máshogy kinéző Tom Cruise főszereplésével már két könyvből is készült film – lehet, hogy az Esti iskola lesz a harmadik? A történet jellege miatt nem fogadnánk rá (a Hiba nélkül vagy a Titokzatos látogató alighanem jobban működne a vásznon), de a Nincs visszaútról se gondoltuk volna olvasás közben, hogy film készül majd belőle.
A jól kidolgozott karakter, a hatalmas és sokszínű Egyesült Államok és a számos konfliktushelyzet elegendő hátteret és témát nyújt ahhoz, hogy a Jack Reacher-sorozat húsz köteten túl is érdekes legyen: olyan könyvszéria, amelynek a rajongói évről évre várják az új megjelenését, az átlagos olvasók pedig leköthetik magukat vele pár órára egy-egy hosszabb utazás vagy unalmas este során.
A történetek még akkor is változatosnak tűnnek, ha egyébként Lee Child bevált és egyébként az olvasók által kedvelt paneljeiből épülnek fel. Reacher rendszerint véletlenül botlik bele egy megoldásra váró helyzetbe. Rendszerint feltűnik segítőként egy nő, akivel Reacher rendszerint le is fekszik. Rendszerint egy vagy több rosszfiú várja a végén a jól megérdemelt büntetést, mely rendszerint a törvények mellőzésével egy golyó Reacher pisztolyából vagy egy halálos ütés az öklével.
Magukat a regényeket talán épp azért érzik sokan közel magukhoz, mert a cselekmények nem valamilyen jelentős, felsőszintű, világháborút megelőző válsághelyzetet vázolnak fel, hanem olyan kisebb, a benne élők számára azonban nagyon is jelentős konfliktusokat mutatnak be, mint hogy egy kisstílű gengszterbanda ázsiai lányokkal kereskedik, vagy hogy egy férfi veri a feleségét és régebben szórakozásból bevándorlókra lövöldözött, vagy hogy egy drogbanda megpróbál meggyilkolni egy szemtanút. Ezek miatt igaz Reacherre a „magányos igazságosztó” kifejezés, hisz legtöbbször a törvények által nem, vagy csak bonyolultan megoldható szituációkban avatkozik közbe – a dolgokat nem éppen túlbonyolítva.
Tom Cruise Jack Reacherként
A sorozat 21. regénye, az Esti iskola abba a szűk kisebbségbe tartozik, amelyre az eddig felsorolt pontoknak csak a kisebb része az igaz. A történet nem a jelenben játszódik, és a visszavonult katonai rendőrről szól, hanem 1996-ban járunk, Reacher pedig még az Egyesült Államok hadseregének tagja. Nem példa nélküli ez sem: a korábbi művek közül az Eltűnt ellenség és Az ügy is a seregbeli időkbe tér vissza, tovább töltögetve ki a főhős fiktív életrajzának fehér foltjait.
A történet olyan, amit egy Reacher-sztoritól várunk: egy-két, de nem túl sok fordulat, logikus problémamegoldás, számos indokolt és némi indokolatlan keménykedés, egy kis utazgatás (ezúttal Németországba) – a rosszfiúk szerepében ezúttal német neonácikat, arab terroristákat és egy áruló amerikait látunk (ez sem atipikus). Felmerül némi veszélyhelyzet, melyre a hadsereg és a titkosszolgálatok vezetői szokatlan megoldási javaslattal állnak elő – innentől kezdve pedig ugyanazt kapjuk, amit eddig: Reacher újfent a törvényeken és a szokásokon kívül állva dolgozhat, ezúttal azonban nem csak saját erkölcsei, hanem az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója felhatalmazása alapján.
Túl sok váratlan meglepetés nem ért minket, ugyanakkor csalódni sem csalódtunk: Lee Child azt hozta, amit szokott, Jack Reacher szintén. A könyv az, ami: egy olyan krimi, amely a klasszikus brit bűnügyi történetek szálait jó érzékkel ültette át a jelenkorba. A rajongók pedig mostantól várhatják a huszonkettediket.
