Istenítélet, Platonov, Rose – és más kiemelkedő előadások is hamarosan búcsúznak.
Közeledik az idei színházi évad vége, mely néhány igazán kiváló előadás esetében nem csupán pár hónapos szünetet jelent, hanem darabtemetést. Az alábbi listánkban tíz olyan produkciót mutatunk be, melyeket most van utoljára lehetőség megnézni – érdemes élni vele.
Haramiák (Vígszínház – Pesti Színház, r.: Kovács D. Dániel) – április 19., szerda
2015 decemberében a Haramiákkal beköltözött a lazaság s a fiatalság a Pesti Színházba. Kovács D. Dániel és csapata egyszerre egyedi és közérthető, nagyon kortárs, ugyanakkor fogyasztásra nagyon ajánlott előadást tett le az asztalra. Izgalmas és lendületes, mint egy akciófilm, rekeszizom-próbálóan vicces, mint egy vígjáték, miközben sikerül Schiller átgondolásra érdemes üzenetét a maga mélységében, ugyanakkor közérthetően átadnia. Bár a Pesti Színház törzsközönsége kissé megijedt a premieren az új formáktól és a lendülettől, végső soron ez az az előadás, amivel nem lehet mellélőni, különösen, ha az ember még nem töltötte be a negyvenet – de örökifjak esetében utána sem. (jegyvásárlás)
Haramiák (fotó: Dömölky Dániel)
Sybill (Budapesti Operettszínház, r.: Szabó Máté) – április 24, hétfő
„Operetteket nézve sokszor merülhet fel bennünk a kérdés, hogy (főleg a két gyökeresen különböző kulturális vagy társadalmi világból érkező primadonna- és bonviván-szerep esetében) vajon mennyire lesz tartós a darab végén boldogan egymásra találó párok kapcsolata. A Sybillben, a végkifejlet ellenére, épp ez a legnagyobb illúzió: hogy három órán keresztül talán elhihetjük, hogy lehet” – írja kritikájában Dicsuk Dániel. Szabó Máté rendező Sybillje egy önmagát, a társulatot és a nézőket is komolyan vevő operett, mely nem csak a műfaj kedvelőinek ajánlott. (jegyvásárlás)
Sybill (fotó: Toldy Miklós)
Rose (Spinoza Színház – Orlai Produkciós Iroda, r.: Ilan Eldad) – április 26., szerda
Azzal, hogy a Kossuth-díjas Vári Éva visszavonul a színpadtól, az is biztossá vált, hogy legendás előadása, a 2002-ben a Budapesti Kamaraszínházban bemutatott Rose is ebben az évadban látható utoljára. A 2013-ban a Spinoza Színházba került monodrámában a Vári Éva által megformált Rose szemüvegén keresztül nyerhetünk betekintést a XX. század változásaiba és állandóságába. „A gyász az emlékezés ideje, de Rose nem szívesen emlékszik: túl sokat élt, túl sokat látott. Szeretne megszabadulni a fejében élő képektől, ezért elmeséli, megosztja velünk élete fontos pillanatait; minden fájdalmat, örömet es szerelmet. Humorral átszőtt, szívet melengető meséje megkapó jiddis Odüsszeia, amely élni akarásról, bölcsességről és emberi hitről tanúskodik” – írja az előadás színlapja.
Vári Éva (fotó: Tiszeker Dániel)
Illaberek (Katona József Színház, r.: Máté Gábor) – április 30., vasárnap
2013 őszétől látható a Katona nagyszínpadán a Máté Gábor rendező és Török Tamara dramaturg, valamint a játszó színészek által összeállított előadás, mely nagyon mai, nagyon közérthető, ugyanakkor minden szempontból színházi módon beszél a kivándorlás kérdéséről. Az Illaberek jelenleg csak ebben a formában létezik, de nyomtatásban is megállná a helyét. Igazi erejét az jelenti, hogy miközben nem próbál meg igazságot tenni vagy igét hirdetni, jól megrajzolt karakterek sorsán keresztül mutat rá a mai Magyarország egyik legégetőbb problémájára.
Illaberek (fotó: Dömölky Dániel)
nőNYUGAT (Thália Színház – Örkény Színház, r.: Mácsai Pál) – május 11., csütörtök
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – igaz volt ez a Nyugat legendás íróira is, sőt – a Mácsai Pál által rendezett előadás során kimondva-kimondatlanul egyértelművé válik, hogy a Bíró Kriszta által felsorakoztatott nőkre nemcsak ismert és amúgy kiváló alkotó férjük, szeretőjük, rokonuk révén, hanem saját joguknál fogva is emlékeznünk kellene. „Ezekhez a nőkhöz rengeteg közhely tapad. (…) Ahogy elkezdtem magam beleásni, előbb-utóbb kiderült, hogy a valóság sokkal bonyolultabb és izgalmasabb. Nem jobb vagy rosszabb, csak sokkal több rétege van, mint amit ismerünk. Nem rehabilitálni akartam őket, hanem megtudni, hogy milyen indíttatásból cselekedtek, hogyan gondolkodtak” – mondta az előadás szövegkönyvét összeállító Bíró Kriszta.
Gyógyír északi szélre (Orlai Produkciós Iroda, r.: Göttinger Pál) – május 17., szerda
A lassan hat éve futó Gyógyír északi szélre minőségi bulvárszínház: nem akarja megváltani a világot mélyre szántó lélektani gondolatokkal vagy társadalomfilozófiai újításokkal, egyszerűen csak szórakoztatni szeretne minket, nézőket – nem olcsó poénok, hanem saját életünkre való finom utalássorozatok révén. Fullajtár Andrea és Őze Áron virtuális párbeszéde, vagy inkább monológsorozatai révén két egymást nem ismerő, a véletlen online találkozás révén azonban a másikhoz egyre közelebb kerülő ember kapcsolatát láthatjuk, olyan, leginkább bennünk megfogalmazandó kérdések közepette, mint hogy felülírhat-e egy elképzelt, online szerelem egy valóságosat, vagy hogy érdemes-e a csupa jó bizonytalan ígéretéért hátat fordítani a mindennapi nehézkes valóságnak. (jegyvásárlás)
Fullajtár Andrea (fotó: Rick Zsófi)
Platonov – Apátlanul (Radnóti Színház, r.: Alföldi Róbert) – május 21., vasárnap
László Zsolt és Kováts Adél kiemelkedő alakítása önmagában is értékessé tenné a Radnóti búcsúzó Platonovját, Alföldi Róbert Csehov-rendezése azonban jóval több ennél. Az értelmiségi múltjának nyomai még észrevehetőek Platonovon, aki talán fásultságból, talán más utat nem látva süllyed bele környezetébe, építő energiája helyett tovább pusztítva a díszlet és a hangulat által együtt életre keltett vidéki, orosz (?) posványt – az előadás érdekes és vitára módot adó felvetés, hogy mi a felelőssége annak, aki látja, mi vesz minket körül, azokkal szemben, akik nem látják. (jegyvásárlás)
László Zsolt (fotó: Dudás Ernő)
Istenítélet – A salemi boszorkányok (Vígszínház, r.: Mohácsi János) – május 30., kedd
Senkit, de tényleg senkit ne tartson vissza a három óra negyvenöt perces játékidő a Mohácsi János által immár harmadszor, ezúttal a Vígszínházban megrendezett Istenítélettől, mely az elmúlt évad egyik leginkább élettel teli, legkiemelkedőbb bemutatója volt. A produkció igazi varázsát nem Kovács Márton önmagában és az előadással is együtt élő zenéje, nem is a többfunkciós díszlet-remekmű, nem is a frappáns, Miller A salemi boszorkányokját tovább mélyítő szövegkönyv, és még csak nem is Stohl András és a többiek bravúros játéka adja. Hanem az, hogy mindez egymásra épülve, együtt, egymásért működik – az Istenítélet a szó legjobb és totális értelmében is színház. (jegyvásárlás)
Stohl András, Szilágyi Csenge (fotó: Szalontai Ábel)
Emberszag (Szkéné Színház – Vádli – Füge) – június 13., kedd
Talán kevesebben hallottak róla, de búcsúzik a zsidók meghurcolását egyedi hangon elmesélő revü is. Pedig az Emberszag egy különleges előadás: Szép Ernő őszinte, már-már kedélyes módon írta le meghurcoltatásait, a sárga csillagot, az embertelen meneteléseket, melyeket azután Szikszai Rémusz zenés, bábos formában tett elénk a színpadra. A főhős-narrátor ráadásul különleges formában, három színészen keresztül szólal meg, lényegében mondatonként váltva egymást: Fodor Tamás, Tóth József és Kovács Krisztián tolmácsolásában.
Mártírok (Katona József Színház, r.: Dömötör András) – június 23. péntek
„A társadalmi diszfunkció tablója – talán így lehetne megközelíteni Marius von Mayenburg Mártírok című darabjának lényegét. A felcsapás szerint egy Benjamin nevű fiú problémássá válik az iskolában: nem akar átöltözni úszásórához. Az ilyenkor szokásos ügymenet beindul: a tanár beír a gyerek ellenőrzőjébe, aki otthon megkapja a fejmosást. Hiszen ki tudja, kamaszos dac, testképzavar, szégyellősség vagy mi más áll a háttérben” – írja kritikájában Ugrai István. És így tovább: a Mártírok több mint egy tabló, nemcsak Benjamint és környezetét mutatja be, de a teljes szélsőségességig vezető folyamatot, a fiú és a közeg egymásra gyakorolt viszonyát is. Döbbenetes erejű előadás a kérdések és a válaszok fontosságáról. (jegyvásárlás - április 18-tól)
Tasnádi Bence (fotó: Dömölky Dániel)
